Athén hétfőn újabb, 5 milliárd eurós kötvénykibocsátást hajtott végre, ám annak feltételein még nem látszott a múlt héten Görögország megsegítéséről kötött eurózónás megállapodás hatása. Az irányadó német kötvényekhez képest változatlanul 3 százalékpontos az a felár, amit a befektetők kockázatvállalásukért kérnek. Pedig éppen az ő megnyugtatásukat szolgálta az IMF-nek szerepet adó egyezség. A francia–német előzetes egyeztetéssel kialakított megállapodás szerint Athén egyelőre nem pontosított, de akár 20-22 milliárd euróra rúgó segítséghez juthat, ha a pénzpiacokon nem tud normális feltételekkel új forrásokhoz jutni. Az összeg kétharmadát az eurózóna másik 15 tagja állja, a többi jöhet az IMF-től, ahonnan Görögország – akárcsak korábban Magyarország vagy Románia – 1,25 milliárd dolláros kvótájának többszöröséhez is hozzájuthat mentőhitelként.
A döntés közösen született, a szabályokat viszont Angela Merkel német kancellár diktálta, akit ezért hazájában a sajtó máris – a brit uniós költségvetési visszatérítés ügyében annak idején magára maradva is szívósan kitartó Margaret Thatcher volt brit kormányfőhöz hasonlítva, a jelzőt Otto von Bismarcktól kölcsönvéve – „vaskancellárként” emleget. Athén ugyanis csak végszükség esetén és szigorú feltételekkel jut pénzhez, ráadásul a segítségnyújtás jóváhagyásához konszenzusra van szükség, ami gyakorlatilag vétójogot ad a számlát végül is álló Berlinnek. A görögök egyelőre nem kértek segítséget, brüsszeli és athéni remények szerint nem is lesz szükség a mentőakció beindítására. A cél ugyanis az volt, hogy elhárítsák a görög államcsőd veszélyét, és ezzel hozzájáruljanak az euró árfolyamának stabilitásához, valamint felszámolják az euróalapú kötvények elleni spekulációt. A védőháló kifeszítésének hatásosságát az dönti el, sikerül-e Görögországnak piaci feltételekkel újrafinanszíroznia az április 20. és május 23. közt lejáró mintegy 16 milliárd eurós adósságát.
FOLK GYÖRGY / BRÜSSZEL
