„A legszegényebb társadalmi rétegek felzárkóztatására a legjobb módszer a segélyezés” – ehhez hasonló vitaindító tételmondatra számíthatnak az észak- és dél-alföldi régió szegénység és oktatás témában rendezendő disputaversenyén hamarosan pengét váltó középiskolások. A Külügyminisztérium európai uniós tájékoztató szolgálata és az Európai Bizottság képviselete által finanszírozott vitacsatákra Debrecenben és Kecskeméten kerül sor április közepén.
A kezdeményezés sokak számára újnak tűnhet, jóllehet Magyarországon több mint másfél évtizedes hagyománya van a rendszeres iskolai vitatkozásnak. Kecskeméten például – nem sokkal a disputamozgalom magyarországi indulása után – 1995-ben megalakult a városi debattőrklub, amelynek szervezésében tavaly a dél-alföldi városban tartották a 19. országos disputaversenyt. Igaz, a Soros Alapítvány bábáskodása mellett életre keltett magyar disputamozgalom az utóbbi évtizedben meglehetősen keveset hallatott magáról. A mostani vitacsatákra 48 középiskolás nevezhetett, a jövőben azonban már országos versenyekre is számítani lehet.
A mintát az Egyesült Államok és Ausztrália középiskoláiban és egyetemein rendezett vetélkedősorozatok adják, de a gyökerek a távolabbi múltba nyúlnak. A mai rendszeres szóbeli összecsapások előképe nemcsak a klasszikus filozófiai és politikai mintákban, hanem például a középkori európai hitvitákban keresendő. E szellemi párbajok sokszor a kulturális központokként is üzemelő főúri fejedelmi udvarokban zajlottak. Igaz, e korabeli vitaversenyek végeredménye többnyire jó előre ismert lehetett, a rendezést magára vállaló főúr ugyanis eleve az általa is vallott nézetet képviselő fél pártjára állt (HVG, 1996. március 9.). A modern disputa az Egyesült Államokban 1960 ősze után vált rendkívül népszerűvé, miután az elnökválasztási kampány során akkor lehetett először a nappalik kanapéjáról a tévéképernyőkön is nyomon követni a két jelölt, Richard Nixon és John F. Kennedy pengeváltását. A vitatkozás művészetét a legtöbb angolszász ország iskolájában a tananyagba is beépítették.
A modern vitacsatákon bajuszt akasztók szigorú szabályoknak engedelmeskednek. A magyar versenyeken háromfős csapatok mérik össze erejüket. A feladatuk, hogy – az előzetes sorsolás eredményétől függően – jól megválasztott érvekkel támasszák alá, vagy ellenérvekkel döntsék meg a tételmondatokat. A versenyzők hat-nyolc hét felkészülési időt kapnak, aminek során értelmezik a tételt, érveket és ellenérveket gyűjtenek, és stratégiai tervet készítenek. A disputamódszer nemcsak a diákok szókincsét, érveléstechnikáját fejleszti, hanem a koncentrálóképességüket is, sőt gyors reakciókra neveli őket – véli Száva Eszter, a Vizuális Világ Alapítvány munkatársa, disputatréner. Felkészítő pedagógusként a legemlékezetesebb élménye az egyik csapata vereségéhez fűződött, mert bebizonyosodott, hogy a debattőröknek nem szállt fejébe a dicsőség, veszíteni is emelt fővel tudnak. A szóban forgó diákok sorra nyerték meccseiket, de a középdöntő előtt mégis veszítettek. Ettől azonban nem keseredtek el, sőt a vereség után izgatottan ecsetelték az „edzőnek”, hogy a rajtuk diadalmaskodó csapatnak mely módszereit tudnák ők is sikerre vinni egy későbbi versenyen.
A pontozást nemcsak a tárgyi felkészültség, hanem a vitázás stílusa is befolyásolja, számít a magabiztosság és a lényeglátás is. Utóbbira azért is szükség lehet, mert a versenyzők mindössze 5-6 percig beszélhetnek, a keresztkérdések megválaszolására pedig legfeljebb feleannyi idejük van. Legalábbis a Magyarországon és Közép-Kelet-Európában elterjedt, Karl Popper filozófusról elnevezett disputastílus versenyszabályai szerint.
A nemzetközi csörték menete némiképp eltér a Magyarországon megszokottétól. A világversenyeken ugyanis az úgynevezett parlamentáris disputa dívik, melynek szabályrendszerét a brit parlament felszólalási rendje ihlette: a csatázó csapatok egyike a kormány, a másik az ellenzék. A debattőrök nem három-, hanem kéttagú csapatokba rendeződnek, és a beszédek 7-8 percesek. A középiskolásoknak szóló változatban a beszédek után a közönség soraiból bárki kérdéseket tehet fel a versenyzőknek, végül a csapatok egy-egy tagja négyperces záróbeszédet tarthat.
A disputa-világversenyek legrangosabbikát, az egyetemisták világbajnokságát először 1978-ban rendezték meg Sydneyben. Az 1980-as évek elejétől minden évben sort kerítenek rá, a döntőket a hagyomány szerint január elején tartják. Az idei, Törökországban rendezett mérkőzésekből a Sydney-i Egyetem csapata került ki győztesen. Ez az intézmény évek óta vezeti az örökös ranglistát, amelynek második helyét az Oxfordi Egyetem „bérli”, az amerikai Yale diákjai pedig – a cambridge-i csapatot letaszítva – idén küzdötték fel alma materüket a harmadik helyre. A középiskolások világversenyére elsőként 1988-ban került sor, Ausztrália állammá – eredetileg fegyencgyarmattá – alakulásának 200. évfordulóján.
A legjobb szónoknak az Oxfordi Egyetemen közgazdaságtant hallgató Li Seng Vut választották az egyetemisták idei világbajnokságán. Az ifjú rétornak amellett kellett lándzsát törnie, hogy a médiának meg kell mutatnia a háborúk szörnyűségeit is. Seng Vuról az a hír járja, hogy a vérében van a szónoklás, hiszen Szingapúr első elnökének, Li Kuan Junak az unokája. A korábbi nyertes rétorok némelyike a későbbiekben is jól tudta kamatoztatni trenírozott beszédkészségét. Az ausztrál Adam Spencer, az 1996-os év legjobb vitázója például rádiós és tévés személyiségként vált ismertté hazájában. Az 1990-es nyertes, a Yale Egyetem színeiben indult John Wertheim pedig, amellett hogy partnerével kivívta a vitacsaták történelmének első amerikai győzelmét, az amerikai Demokrata Pártot erősíti szónoki tehetségével.
A szónoki összecsapások újabban nemcsak Közép-Kelet-Európában, hanem Ázsiában és a Közel-Keleten is egyre népszerűbbek. Tavaly decemberben például Irakban is vitatornát rendeztek. A tételmondatok meglehetősen érzékeny társadalmi témákat is érintettek. Az iraki fiatalok például arról ugrasztották össze az érveiket, hogy „az Egyesült Államok katonáinak nem kellene-e kivonulniuk Irakból”, illetve hogy „egy férfi csak akkor veheti-e nőül újabb feleségét, ha az összes korábbi ara írásban adja áldását a frigyre”.
BALÁZS ZSUZSANNA
