S mi jó falat

A Napkirálynak is készített ínyencségeket a francia Dalloyau, amelynek gazdái pénzügyi okokból kénytelenek voltak lemondani a családi tulajdon egy részéről.

„Régóta keressük a megfelelő partnert. Eddig mindig nemet mondtunk, de most végre megtaláltuk az igazit, akivel egy nyelvet beszélünk” – dicsérte az új tőkéstársat Christelle Bernardé, a több mint háromszáz éve édességeket, különféle ínyencségeket készítő Dalloyau francia delikateszcég vezérigazgatója. A családi vállalkozás vezére azért magyarázkodott, mert a cég történetében először vonnak be külső tulajdonost: a részvények felét eladták a Perceva francia magántőke-befektetési társaságnak. Igaz, családváltás már volt egyszer, amikor a Bernardé testvérek nagyapja 1949-ben megvette a vállalatot az alapító famíliától.

Bernardéék azért választották a Percevát, mert a pénzügyileg meggyengült cégek megszerzésére szakosodott társaság értékelte, hogy a vállalkozás családi keretek között működik. A Dalloyau ennek ellenére kiterjedt külföldi érdekeltségekkel rendelkezik, több lábon áll, a rendezvényszervezésben is otthonosan mozog, és Párizs legelőkelőbb részein vannak üzletei. A magántőke-befektetési társaság jutányos áron juthatott hozzá a patinás delikateszcéghez. Bár a vételárat üzleti titokként kezelik, hírek szerint alig 10 millió eurós alaptőke-emeléssel szerezte meg a nagy múltú párizsi cég felét.

Az eladást a kényszer szülte: a nevét alapítójától, Charles Dalloyau-tól öröklő, legrégebbi francia családi élelmiszer-vállalkozás két éve veszteséges. A hazai piacon tavaly 25 százalékkal, 35 millió euróra csökkent a forgalma, amit nem tudott ellensúlyozni, hogy külföldről 10 százalékkal magasabb, 65 millió euró bevétele származott. A romló pénzügyi helyzet miatt nehézségei támadtak tartozásai törlesztésével, hitelezői pedig egyre türelmetlenebbé váltak. Az ügylet révén tőkéhez jutott cégnek aligha jelent gondot, hogy a 8 párizsi, valamint 26 japán és dél-koreai delikateszboltja mellett Dubaiban, Abu-Dzabiban, Katarban, Casablancában és Rabatban is megjelenjen, ahogy azt eredetileg tervezte.

A babapiskóta alakú, kávéízesítésű képviselőfánkjairól, különféle – konyakos, mandulás – csókjairól, csokoládébevonatú, kávékrémmel töltött, Opera elnevezésű süteményéről híres Dalloyau története egészen a 17. század végéig nyúlik vissza. A legenda szerint a Napkirálynak, XIV. Lajosnak egy fogadáson, 1682-ben annyira megízlett Charles Dalloyau süteménye, hogy maga mellé vette, és felruházta az annak idején a gasztronómia legmagasabb rangjának számító udvari főkóstoló címmel. A Dalloyau família nemesi rangot kapott, tagjai hivatalosak voltak a királyi lakomákra. A családi cég generációkon át szállította az ínyencségeket a francia udvarnak és az arisztokráciának. Fénykorának, akárcsak a királyságnak, a francia forradalom vetett véget.

A köztársasági körülményekhez alkalmazkodva a gazdag polgároknak árusító delikateszcég alapjait Charles egyik leszármazottja, Jean-Baptiste Dalloyau rakta le, aki 1802-ben Párizs előkelő negyedében, a Faubourg Saint-Honoré utcában megnyitotta üzletét, a „gasztronómia házát”. A máig meglévő boltban ugyanazokat az ételkülönlegességeket árulták, amiket korábban a királyok asztalára tettek, a vagyonosok között akadt vevő a finomságokra. Korát jóval megelőző ötlettel is előállt Jean-Baptiste: a világon az elsők között szállított házhoz készételt. A cég a mai napig nemcsak édességeket, hanem különleges ízesítésű húsokat, salátákat, furfangos köreteket, leveseket, teljes menüsort is kínál. A társaság nevéhez legalább százféle találmány, tésztasütési, csokoládé- és cukorkakészítési eljárás fűződik, de fagylaltgépeket is kifejlesztettek.

Az alapító família leszármazottai között az 1940-es évek közepén már nem akadt olyan, aki továbbvitte volna a hagyományt, és az alkalmon kapva a cég akkori vezetője, Cyriaque Gavillon megvette a vállalkozást. Tőle két gyereke, a most 66 éves Nadine és a 70 éves Michel örökölte az irányítást. Nadine ötlete volt, hogy külföldön először Japánban nyissanak üzletet, bátyja attól tartott, ott túl édesnek találják a süteményeiket. Nadine, aki az 1960-as években egy ideig élt Japánban, biztos volt benne, hogy bejön az üzlet, és igaza lett: a cégnek ma már 16 üzlete van a szigetországban.

Az 1990-es években a kemény üzletasszonyként ismert Nadine három gyermeke is helyet kapott a vállalkozásban, majd fokozatosan átvették a céget anyjuktól, aki az elnöki posztra vonult vissza. Az eredeti munkamegosztásnak megfelelően a termelést a fiútestvér, Stéphane felügyeli, az adminisztrációs ügyekért az idősebb nővér, Corinne felel, és minden egyéb Christelle-re, a vezérigazgatóra hárul.

TÁLAS ANDREA

Hozzászólások