A Zalakerámia tófeji üzeme
Nagy ünnep volt a tófeji sörözőkben múlt péntek este, miután aznap – december óta először – ismét a bankszámlájukra kapták fizetésüket a Zalakerámia Zrt. helyi dolgozói. Pedig az utóbbi hetekben kisebbfajta pánik tört ki a falubeliek és a környékbeli településeken élő „kerámiások” körében. Az a hír terjedt el, hogy a cég az utóbbi hónapokban – miközben készpénzben fizetett bért – nem rótta le alkalmazottai után a tb-járulékot. „Rendes bérlistát kaptunk, be kellett hogy fizessék a tébét” – győzködte magát és a körülötte álló kollégáit a HVG kérdésére az egyik szomszéd falubeli dolgozó a helyi italozóban. Egy másik munkás pedig tudni vélte, azért állt le a gyár március végén, mert annyira elfogyott a pénz, hogy mázat sem tudtak vásárolni a gyártáshoz. A további szóbeszédet és a pánik terjedését megelőzendő a cég vezetése – amelynek már nem tagja a március elején közös megegyezéssel távozott elnök-vezérigazgató, Márton Péter (HVG, 2010. április 3.) – a múlt héten körlevelet küldött a dolgozóknak, amelyben szigorúan megtiltotta, hogy nyilatkozzanak.
Az építőipar nagyarányú visszaesését nyögi a zalai cég. A hazai kerámiacsempe-piac forgalma jelenleg alig 40 százaléka a 2006-osnak, a zuhanás tavaly volt a legnagyobb. A szűkülő magyarországi piacnak továbbra is a felét magáénak tudó Zalakerámia 2009. évi, 9,5 milliárd forintra tehető árbevétele közel húsz százalékkal maradt el a 2008-astól (lásd táblázatunkat). A keresletcsökkenés miatt a zalaiak tavaly tavasszal kénytelenek voltak másfél hónapra leállni; a cég 320 akkori munkavállalójából ekkor 238-nak csak állásidőt fizettek. Ám hiába apadtak le a készletek, a nyári, kötelező karbantartási szünetet követően októberben ismét parkolópályára került három gyártóegység, és közülük kettő újraindítása már nem is várható.
A feketeleves azonban csak ezután következett. Tavaly decemberben a bankok felmondták a Zalakerámia 5 milliárd forintra rúgó hiteleit, bankszámláira pedig inkasszót vezettek be. Bár a társaság valamennyi kölcsöntartozását idejében törlesztette, a bankok nem voltak biztosak abban, hogy ez így is marad. Ausztriából ugyanis olyan híreket kaptak, miszerint a zalaiak kizárólagos tulajdonosa, a szintén az építőiparban tevékenykedő Lasselsberger-csoport pénzügyi helyzete megrendült, s a lyukakat magyarországi leányai – a Zalakerámia mellett a Magyarországon kilenc kavics-, illetve homokbányát működtető, építőanyag-gyártó és -forgalmazó Lasselsberger Hungária Termelő és Kereskedelmi Kft. – forrásainak megcsapolásával kívánta betömni.
Emiatt állhattak át a két cégnél a készpénzfizetésre, s próbálhatták megspórolni a tb-járulékokat. Ugyanakkor a Zalakerámia csendrendeletétől vissza nem riadók arról tájékoztatták a HVG-t, hogy lába kelt a cég mintegy 40 ezer egységet számláló szén-dioxid-kvótájának, anélkül, hogy annak 120 millió forintos ellenértéke bekerült volna a vállalat kimutatásaiba. A kvóta eladását a menedzsment magyar tagjai baljós előjelként értékelték. Ahhoz ugyanis, hogy a Zalakerámia 2013 után is gyárthasson építőipari alapanyagokat, az abban az évben esedékes következő kvótafelmérés során bizonyítania kell a termeléséhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátásra jogosító kvóta meglétét. Ezt tehát a cégnek addigra be kellene szereznie, márpedig szakértők arra számítanak, hogy a kvóta ára – a gazdasági fellendülés miatt – magasabb lesz a világpiacon, mint amennyiért most elpasszolták.
Egyesek attól félnek, az osztrákok azért adták el a kvótát, mert le akarják építeni a magyarországi kerámiagyártást, s az itteni piaci igényeket a Lasselsberger csehországi leánycégén keresztül elégítenék ki. Az idei év első negyedében egyébként a hazai magasépítő cégek lehetőségei a tavalyihoz képest tovább romlottak, emiatt március végétől ismét áll a termelés a magyar érdekeltségnél. Tófejen kedvezőtlen előjelként értékelik, hogy állítólag a cseh Lasselsberger s.r.o. a vállalatcsoport liblingje. Erre nemcsak az utal, hogy ott a keresletcsökkenés miatti leállás és a készletből értékesítés a magyarországinál kisebb mértékű volt, hanem az is, hogy a Lasselsberger-csoportot a cseh Roman Blazicek irányítja, az ottani leányvállalat plzeni székhelyéről. Márpedig a csehek helyzetbe hozása és a Zalakerámia leépítése az egyik lehetőség az osztrákok számára a bankhitelek felmondása miatti patthelyzet feloldására. A másik, ha a zalaiakat hozzásegítenék új piacok, például a szlovákiai vagy a romániai meghódításához. Különösen az utóbbi elérése – már csak a földrajzi közelség okán is – ésszerűbbnek tűnhet Magyarországról, mint Csehországból. A hazai kerámiagyártónál azonban e verzió megvalósulására kevés esélyt látnak. A tófeji pletykák szerint emiatt került sor Márton és az osztrákok közötti szakításra is.
Jaramani Rafik, a Lasselsberger magyarországi tevékenységéért felelős igazgató a HVG tudósítójának cáfolta, hogy a Zalakerámia bezárására készülnének. „A zalai cég helyzete stabilizálódott, a bérek és a szállítók kifizetése a régi módon folytatódik, a termelés újraindítása előkészítés alatt áll, s ahogy a bankokkal folytatott tárgyalások lezárulnak, részletes tájékoztatást adunk” – közölte, elhárítva a kvótaeladás kommentálását. A dolgok jelenlegi állása szerint Tófejen és Romhányban május 3-án indulhatnak újra a gyártósorok.
Nem lehet tudni, hogyan hathat a Zalakerámiára, hogy a tulajdonosok által még a zalai cégnél is jobban kiszipolyozott Lasselsberger Kft.-t hitelező bankokkal a napokban megszületett az egyezség. Igaz, e döntés sürgetőbb is volt, hiszen a pénzintézetek ez év elején a kft felszámolását kezdeményezték, amit a cégbíróság első fokon el is rendelt, pont aznap, amikor sikerült dűlőre jutni a bankokkal – tájékoztatta a HVG-t Walter András, a kft ügyvezetője.
CSABAI KÁROLY
