A karrierjüket kommunistaként kezdő vezetők irányította baloldali párt hiába vitte be az országot az EU-ba, a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb korrupciós botránysorozatával sújtott kormányzása után csaknem megsemmisítő vereséget szenved a parlamenti választásokon. Nem segít rajta, hogy a rendkívül népszerűtlen miniszterelnök egy évvel a szavazás előtt lemond, és a helyét válságkezelő technokrata veszi át. Az ismerős történet Lengyelországban is lejátszódott, a gyökereit a Lengyel Egyesült Munkáspártig és a vele társutas szakszervezetekig visszavezető Demokratikus Baloldali Szövetséggel (SLD).
A 2001-es választáson fölényes győzelmet arattak a széteső jobboldallal szemben, de már 2002 végén kirobbant az első botrány: Lew Rywin, a Schindler listája és A zongorista lengyel producere az SLD legfelső köreire mutató politikai kapcsolataira hivatkozva 17,5 millió dollárt kért a legnagyobb lengyel napilapot, a Gazeta Wyborczát kiadó Agora-csoporttól, hogy nekik kedvezően módosíttassa a médiatörvényt. A bíróság Rywint 2 évi börtönre ítélte, a politikusok ellen azonban nem talált bizonyítékot. A parlament alsóháza, a szejm által elfogadott vizsgálati jelentés viszont – jogkövetkezmény nélkül – 2004 szeptemberében háttérben állóként nevezte meg a négy hónappal korábban lemondott Leszek Miller kormányfőt. Utódja, Marek Belka közgazdászprofesszor nyakába szakadt a PKN Orlen olajtársaság privatizációjának befolyásolásával kapcsolatos újabb skandalum, és nem tudta megállítani a lavinát: az SLD a 2005-ös választásokon mandátumai háromnegyedét elveszítette, és csupán 11 százalékot szerzett.
A baloldalt két jobboldali párt söpörte el az útból, amelyek több áttételen keresztül a Szolidaritás szakszervezet ernyője alól nőttek ki: a középutas liberális Polgári Platform (PO) és a konzervatív Jog és Igazság Párt (PiS). Előbb egy kisebb szélsőjobboldali és szélsőbaloldali párttal a PiS alkotott kormányzó szövetséget, majd annak szétesése után, 2007-ben a – gazdaságpolitikában liberális, társadalmi nézeteiben konzervatívabb – PO jutott hatalomra, társa az utóbbi húsz évben több koalícióban is megfordult, agrárbázisú Lengyel Néppárt. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján esélyük van rá, hogy a rendszerváltás utáni első kormányként megtarthassák hatalmukat a következő, 2011-ben esedékes választás után. Legnagyobb ellenfelük a PiS lesz. A baloldal ugyanis azóta sem tért magához a kiütésből: támogatottságát képtelen 12 százalék fölé tornászni, a múlt szombati légi katasztrófában (lásd cikkünket a 22. oldalon) életét vesztett jelöltje az idei elnökválasztásra, Jerzy Szmajdzinski csupán a megkérdezettek 3–5 százalékát tudta maga mögé állítani.
