„Én javasolnám megfontolásra (...) azokon a településeken, ahol több szavazókör van, ott legyen egy kijelölt szavazókör, ahol az igazolással történő szavazás megtörténhet” – vetette fel a Fideszt képviselő Nyitrai Zsolt a 2007. június 18-ai ötpárti egyeztetésen. A szó szerinti jegyzőkönyv tanúsága szerint időnként meglehetősen alulinformált képviselők által támogatott, s a Gyurcsány-kormány által is felkarolt ötletből törvény lett, Bajnai Gordon akkori önkormányzati miniszter előterjesztésére a Ház nagy egyetértésben megszavazta a kétharmados többséget igénylő módosítást (HVG, 2010. április 17.). Az idei első fordulós sorbanállási botrány óta a hibásnak bizonyult törvénymódosításért egyik párt sem vállalja a felelősséget, igyekeznek azt egymásra, a választási irodákra és bizottságokra hárítani.
Átjelentkezett választók
Dudás Szabolcs
A rossz szabály is szabály, az előírás tehát megmarad a második fordulóra. Némi gyorsítást hozhat viszont Varga Zoltán önkormányzati miniszter múlt pénteki rendeletmódosítása, amely a szavazóköri adminisztrációt egyszerűsíti. Ugyanakkor az Országos Választási Bizottság a Magyar Közlönyben is kihirdetett állásfoglalásban egyértelműsítette: a szavazás 19 óráig tart, ám voksolhat az addig „szavazás céljából megjelent, még sorban álló valamennyi választópolgár”. Ez azonban már nem hosszabbítja meg a kampánycsendet.
Az új parlament minden bizonnyal igazít majd a törvényen, akár az igazolásos szavazás megszüntetése is felmerülhet. A szabályok 1989-es elfogadásakor méltányolható érv volt, hogy lehetőleg mindenki részesülhessen a szabad választás élményéből, az semmiképpen se legyen kizáró ok, hogy valaki nem tartózkodik állandó lakóhelyén. Ez akkor még azt is megérte, hogy az utazó voksoló olyan egyéni választókerület mandátumának sorsát befolyásolja, ahol addig esetleg nem is járt – és talán később se fog. A visszaélésgyanús igazolásos szavazás kiváltására ma már számos biztonságos mód kínálkozik – ahogy a külföldi voksolás lehetőségét is megteremtették. Az igazolásos voksolás mai változatának eltörlése megelőzhetné a manipulációs vitákat, értelmüket veszítenék a voksvándoroltató pártakciók.
A szavazók átvezénylésének ötlete egyébként nem új, de eddig általában a listás eredmények kapcsán merült fel. Pedig korábban is voltak igencsak szoros egyéni eredmények. Gúr Nándor (MSZP) 2006-ban például három vokssal győzte le Edelényben az akkor még fideszesként indult Molnár Oszkárt, mégsem tört ki akkora adok-kapok, mint az idén. A mozgósítás e változatát, ha a helyzet úgy hozza, egyik párt se veti meg, mint az most a XIII. kerületi jelölt Szanyi Tibor esetében is beigazolódott. A szocialista politikus addig-addig vádolta ellenfeleit, amíg kiderült róla egy – Szanyi szerint manipulált – hangszalagból, hogy arra biztatta kampánymunkatársait, „szerezzenek” megbízható MSZP-szavazókat a kerületen kívülről.
Az átvezénylés sikerén több is múlhat, mint egy egyéni mandátum. A ma már Munkáspártként ismert MSZMP Pest megyében nem tudott listát állítani 1990-ben, ennek ellenére 3,68 százalékos listás eredményt ért el, ami közel volt az akkor még 4 százalékos bejutási küszöbhöz. Ha a Pest megyei híveket sikerrel mozgósította volna az igazolásos szavazásra Thürmer Gyula pártja, akkor bő 15 ezer voks bevihette volna a kommunistákat a parlamentbe. Csodák persze nincsenek, nyilvánvalóan azért nem lehetett ott listája a pártnak, mert gyenge volt a legnépesebb megyében, így inkább csak technikai lehetőség volt az igazolásos bejutás. Más pártoknál az pénz miatt keseregtek néhány ezer hiányzó vokson. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 1994-ben 0,95 százalékos listás eredményt ért el, ám pénz csak az egyszázalékos szavazatlimit fölé jutottaknak jár. A fővárosban és több nagy megyében listát állítani se tudó, a szabályokat se nagyon ismerő MSZDP hiába próbált újraszámlálást elérni. Valójában távol volt ugyanis a határtól, hiszen egyéni jelöltjei csak a szavazatok 0,6 százalékát gyűjtötték be, a költségvetési forintokat viszont az összes első fordulós (listás és egyéni) voks alapján osztják. Fordított volt az FKGP helyzete 2002-ben: listán 0,75 százalékig jutott Torgyán József pártja, ám egyéni jelöltjei 1,2 százalékot szedtek össze. Az összesítés így 0,98 százalékot hozott ki, vagyis alig több mint kétezer voks hiányzott a szükséges 111 982-höz – és az ezzel járó évi több tízmillió forinthoz. A sikerhez csak az egyéni körzetes mozgósítás vihetett volna közel, hiszen területi listája mindenhol volt az FKGP-nek, ám például Budapesten csak 11 egyéni jelöltje aspirált, így 21 körzetből indulhattak volna kisgazda választási turisták.
