Magyar munkavállaló Írországban
Fazekas István
Tavaly mintegy 85 ezer román, 40 ezernél több szlovák és 30 ezer ukrán állampolgárnak volt Magyarországon társadalombiztosítási azonosító jele. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint őket országonként 10–20 ezres létszámmal a németek, a kínaiak és a jugoszlávok követik, majd egy nagyságrenddel kisebb csoportban az oroszok, a vietnamiak és a lengyelek. Ezek az emberek Magyarországon vállalnak munkát vagy alapítanak céget, s ennek révén, továbbá az EU szociális biztonsági rendszereit koordináló rendeletek, illetve a kétoldalú szociális egyezmények alapján válnak itteni biztosítottá. A külföldi munkára vágyó magyarok körében Németország, Ausztria és Románia a legnépszerűbb, de egyre többen próbálnak szerencsét Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Nagy-Britanniában és Belgiumban.
Május 1-jétől új közösségi rendeletek lépnek hatályba a szociális biztonsági rendszerek koordinálására – a változásokról Lengyel Balázs, az OEP nemzetközi és európai uniós főosztályának vezetője tájékoztatta a HVG-t. Az EU-ban a társadalombiztosítás minden tagállam belügye, ugyanakkor koordinációra van szükség annak érdekében, hogy külföldi munkavállalásnál ne sérüljenek a családfenntartási, betegségi, anyasági, rokkantsági, öregségi ellátások. Vagyis hogy az is kaphasson táppénzt, családi pótlékot, aki nem a hazájában, hanem egy másik EU-tagállamban vállal munkát, s nyugdíjába beleszámítsák az ottani járulékfizetést is. A május 1-jétől hatályos új rendelet egy csaknem négy évtizedes, 1971-ben elfogadott és az idők során többször módosított rendeletet vált fel, méghozzá úgy, hogy bizonyos esetekben (például a 2010. május 1-jét megelőzően kötött jogviszonyoknál) még a régi is alkalmazandó.
Az új rendeletek többek között abban térnek el a régitől, hogy míg az utóbbi az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamennyi országára (vagyis az EU-tagállamokon kívül Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára), továbbá Svájcra is vonatkozott, az új előírások egyelőre csak az uniós tagállamokra érvényesek. Nem esik ki azonban a szociális koordinációból az a magyar állampolgár sem, aki mondjuk Norvégiában dolgozik, és az a svájci sem, aki például Olaszországban vállal munkát. Rájuk a régi koordinációs rendelet érvényes egészen addig, amíg anyaországuk nem csatlakozik az új rendeletekhez. Nem sérülnek a harmadik államok polgárainak jogai sem, akikre 2003 júniusától érvényesek a régi szabályok, feltéve, hogy a Közösség valamely tagállamában jogszerű lakóhelyük van, s társadalombiztosítással több tagállamban érintettek.
A legtöbb változás a kiküldetés szabályait érinti. A főszabály szerint mindenki a munkavégzés helye (önálló vállalkozó esetében a tevékenység végzésének helye) szerinti tagállamban köteles tb-járulékot fizetni, és ugyanott jogosult (az ottani szabályok szerinti) ellátásokra. Egyértelműen ez az előírás, ha valaki egyénileg vállal munkát másik tagállamban, és akkor is, ha a munkáltatója révén, de ez a munkavégzés nem minősül kiküldetésnek.
Kiküldetés esetén viszont nem a fogadó országban, hanem a kiküldő cég tagállamában kell leróni a tb-terheket, ezért az egyén ott jogosult pénzbeli ellátásokra. Orvosi, kórházi ellátásban a fogadó ország szabályai szerint részesülhet, azaz lehet, hogy a beavatkozásért térítési díjra kötelezik. Az egészségügyi ellátások közül csak azok járnak térítésmentesen, amelyek a helyben biztosítottakat is megilletik, és minden olyan ellátásért fizetnie kell a másik tagállamban tartózkodónak, melyet a helyiek is csak térítésért vehetnek igénybe. Ez így volt eddig, és így lesz május 1-jétől is. Változott azonban a kiküldetés maximális időtartama. Ez jelenleg 12 hónap, ami a fogadó ország biztosítójának engedélye alapján megduplázható. Májustól viszont 24 hónap lesz az időkorlát, ezen túl hosszabbításra csak különleges esetben van lehetőség. A legfeljebb kétéves terminus ezentúl a szállítási vállalkozások alkalmazottaira, például a kamionosokra is vonatkozik, akik eddig bármennyi ideig róhatták kiküldetésben Európa útjait.
A kiküldetés előnyös a munkavállalónak és a munkáltatónak egyaránt, ugyanakkor hátrányai is lehetnek a „sima” egyéni külföldi munkavállalással szemben. Az előnyök közé sorolta Lengyel Balázs a hazai pályát: azt, hogy nem kell megtanulni egy másik tb-rendszert, és így elkerülhető a többletadminisztráció, továbbá nincs szükség a munkavállalás esetleg előírt engedélyeztetésére. Nem utolsó szempont az sem, hogy hosszabb kiküldetés esetén a személyi alapbér után kell járulékot fizetni Magyarországon, ami gyakran kevesebb a munkavállaló részére ténylegesen kifizetett bérnél, s így a munkaerő kisebb költségei révén versenyelőnyre lehet szert tenni. Ugyanez a dolgozó számára hátránnyal is járhat, hiszen ha megbetegszik, alapbére után kevesebb táppénzt kap, és a nyugdíjánál is alacsonyabb összeget vesznek majd figyelembe. Visszatarthatja a kiküldetéstől a cégeket a 24 hónapos időkorlát is, ami miatt egy több évig tartó projektet ilyen formában nem vállalhatnak el, nincs ugyanis lehetőség a kiküldött felváltására. Emellett a kiküldetésnek szigorú szabályai vannak, így például a kiküldő cégnek jelentős belföldi termelői tevékenységet kell folytatnia; azaz összbevétele legalább 25 százalékának belföldről kell származnia, vagy munkavállalóinak legalább negyedét belföldön kell foglalkoztatnia stb. A kemény előírások fokozatosan alakultak ki, miután sokan visszaéltek a lehetőségekkel. A hollandok például egy időben sportot űztek abból, hogy Angliában alapítottak egyéni céget, ott fizettek alacsony tb-költséget, és Hollandiában mint kiküldött munkavállalók már nem fizettek járulékokat – példálózott Lengyel.
Az új szabályozással egyértelművé vált, hogy nem tekinthetők kiküldöttnek a munkaerő-toborzó ügynökségek, munkaerő-közvetítéssel foglalkozó cégek által más tagállamba kikölcsönzött munkavállalók sem. Korábban sok vita forrásává vált például, hogy magyarok Szlovákiában ilyen társaságokat hoztak létre, majd magyarországi cégekhez hoztak munkavállalókat, akik után északi szomszédunknál fizették meg a kiküldöttek után járó tb-t. Csakhogy a kiküldetésnek feltétele, hogy a kiküldött a kiküldő cég érdekében, az ő eredményének növeléséért tevékenykedjen. Ilyen esetekben viszont a kiküldött munkájával a fogadó cég eredményeit gyarapítja, ezért az említett példában a munkavégzés helyén, vagyis Magyarországon kellett volna megfizetni a tb-terheket. Ha az így foglalkoztatott munkavállaló a szlovák biztosítótól valamilyen ellátásban, például táppénzben, nyugdíjban részesült, nemcsak vissza kell fizetnie azt, hanem bírságra is számíthat.
Többes jogviszony esetén (például Magyarországon munkavállaló, Szlovákiában önálló vállalkozó valaki) korábban többes biztosítást is előírtak a rendeletek. Májustól erre már nincsen mód, alapvetően a lakóhely határozza meg a biztosítási kötelezettség helyét, ha ebben a tagállamban is végez számottevő tevékenységet a munkavállaló, ennek hiányában munkáltatójának székhelye szerinti államban lehet biztosított. Az egyik tagállamból a másikba áttelepült nyugdíjasok számára kedvező változás, hogy míg eddig csak a fogadó ország egészségügyi ellátását vehették igénybe, az új koordinációs rendelet szerint ezentúl bármelyik tagállamban megtehetik ezt.
MOLNÁR PATRÍCIA
