Duzzasztógátak nélkül, hagyományos folyamszabályozási eszközökkel kell kialakítani a Dunán a nemzetközi egyezmények által előírt hajóút-paramétereket – így szólt a közlekedési tárca 2005-ös, az unió TEN-T transzeurópai hálózatfejlesztési programjának támogatásával kiírt pályázata. Az ebben meghirdetett 410 millió forintos megbízást a Vituki Nonprofit Közhasznú Kft. által vezetett konzorcium nyerte el, amely 2007-re elkészítette a teljes hazai Duna-szakasz úgynevezett előzetes vizsgálati anyagát, és fő vonalaiban javaslatokat tett a megoldásra. Ezt követően a konzorcium a Szobtól a déli országhatárig tartó – vagyis a bősi vízlépcsővel nem érintett – 275 kilométeres hosszra további 2,1 milliárd forintért részletes terveket készített, amelyeket lapzártánk óráiban, kedden ismertetett. Bár a tervezés társadalmi egyeztetéssel, az érintett önkormányzatok, civil szervezetek meghallgatásával történt, a WWF Magyarország – nemtetszése jeléül – tavaly az Európai Bizottsághoz és az Európai Parlamenthez fordult.
Makettkísérlet a Vitukinál
Dudás Szabolcs
A zöld szervezet hivatalosan a tervezés és a döntés-előkészítés módját kifogásolta. Ezenkívül úgy véli, a hajóút paramétereit – különösen a mélységet és a szélességet – a magyar kormány túlzottan előtérbe helyezte a természeti, környezeti értékekkel szemben, ráadásul utóbbiakat a költség-haszon elemzések nem is számszerűsítik. A Vituki azonban állítja: mindössze 1 millió köbméternyi kotrást irányoz elő, a hajózást gátló zátonyok eltüntetését főleg a meder szűkítésével – úgynevezett sarkantyúk, terelőgátak beépítésével – javasolja, amelyek hatására a víz szintje néhány centiméternyit emelkedik, s a folyó a hordalékot nem a hajózóútban rakja le. A WWF Magyarország aggályait az Európai Bizottság nem tartotta indokoltnak.
A 31 helyszínt érintő beavatkozások 20 milliárd forintot igénylő víziút-fejlesztési részét az unió a közlekedési operatív programban 50–100 százalékos mértékben támogatja, csakúgy, mint a hasonló nagyságú környezet- és természetvédelmi beruházásokat. A hajóút további, 25 év alatt mai értéken mintegy 20 milliárd forintos fenntartási költségei viszont a magyar államháztartást terhelik. A magyar állam a tervezés 50 százalékos brüsszeli támogatásáról szóló 2005-ös szerződés aláírásakor vállalta, hogy a nemzetközi hajózási egyezmények ajánlásaiban szereplő hajóút-paramétereket igyekszik garantálni. Ezzel a mai, átlagosan évi 250-260 napról 300 napra nőne a korlátozásmentes hajózási napok száma, javítva a zöld szervezetek által is támogatott, a környezetet kevésbé terhelő vízi út versenyképességét, megfelelve egyúttal az unió transzeurópai hálózatok fejlesztésére vonatkozó elképzelésének, amelyben a Duna a VII. számú fő útvonal.
