
„A Fideszben igaz barátokra és családra leltem, ahol az őszinteség, az egymás szemébe nézés, a tiszta emberi gondolatok fontosabbak mindennél” – tesz hitet az őt már az áprilisi országgyűlési választások első fordulójában mandátumhoz segítő pártja mellett a 44 esztendős sztárborász, akinek a felmenői 1746 óta Villányban és környékén borászkodtak. A családi birtokok államosítása után ő már a helyi állami gazdaság és a kisebb háztájiban szőlőt művelő szülei mellett szocializálódott a pályára, ám a testmozgás más formái is vonzották. „Egy ideig testnevelő tanárként dolgoztam, így szőlőműves-borász családunk tizedik generációjának képviselőjeként kicsit mutánsnak számítok.” A Kaposvárott 1987-ben megszerzett testnevelői diploma után nyolc évig boldogította a villányi diákokat. Amikor a kárpótlás révén a kilencvenes évek közepére a családi birtok is kiterjedtebbé vált, a teljes munkaidős borászkodás mellett döntött. Édesapjával, a magyar borpápaként is emlegetett Tiffán Edével közösen vitt pincészetét a legjobbak között tartják számon. 1998-ban – amikor Páva Zsolt Villányban ünnepelte pécsi polgármesteri győzelmét – megérlelődött benne az elhatározás, hogy politikailag is aktivizálja magát. 2002-ben már a Fidesz megyei kampányfőnöke, 2004-től Baranya megyei pártelnöke lett, ám csak idén vált képviselőjelöltté, miután a körzetet 2006-ban elveszítő Kékkői Zoltánban megingott a pártvezetés bizalma, illetve „felmerült, hogy legyen egy borász a parlamentben”.
„Azért is vállaltam a képviselői megbízatást, mert a nagyfiam már egyre többet tud segíteni a pincészetben” – mondja a háromgyerekes honatya, akinek Zsolt fia ősztől a kertészeti egyetemen tanul, és a nyolcadikos Balázs is kacsingat már a dűlők felé. Felesége mostanság négy hónapos kislányukkal, Csengével foglalkozik. A népzenéért, a dzsesszért és a rockért egyaránt rajongó borász ritkán jut el koncertekre, „a teraszunkon viszont igyekszem koncertlehetőséget adni zenekaroknak, s ilyenkor egy-egy dal erejéig néha én is előveszem a gitárt”.
– A rendszerváltás táján igazán jó lóra tett azzal, hogy a felfutó ágban lévő borászkodást választotta a tanári pálya helyett. Akkoriban nem láttuk a rendszerváltó politikusok között – magát vagy a pincészetüket féltette?
– Engem csak 1998-ban, az első Fidesz-kormányzás idején kapott el a politikai eufória. Ekkor szembesültem azzal, hogy a nemzeti kormánynak szüksége van olyan emberekre, akik már példát mutattak. 2006-ban jött az első listás jelölésem, de akkor még én kértem, soroljanak hátrébb a biztosnak látszó befutó helyről. Szeretném az alázatot képviselőként is megőrizni.
– Ilyen emberi kvalitások láttán miért nem önt akarta indítani a választáson a párt siklósi szervezete? Tavaly kétszer is az elődjére szavaztak.
– A Fidesz alapszabálya ismeretének a hiánya vezetett oda, hogy ezek az emberek félreértelmezték a jelöltállítási procedúrát. Ez nem atlétikai verseny, ahol automatikusan az első helyezett jut tovább. Sok mindent figyelembe kellett venni, s nyilván a pincészetünk neve és a politikában hasznosítható kapcsolatrendszerem is számított. Hosszú menet volt, magam is több hónapig gondolkoztam rajta, hiszen ez mégiscsak nagy váltás az életemben.
– Azért öntsünk tiszta bort a pohárba: ön a borászszakma képviselőjeként megy az Országgyűlésbe, vagy politikusként, aki egyébként a borászathoz is ért?
– Képviselőként minden erőmmel azon leszek, hogy a kitűzött célokat és feladatokat elvégezzem. Olvasgatok is már a parlament működésével kapcsolatban. De ne gondolja senki, hogy azért, mert képviselő lettem, rögtön mindenhez értek! Persze azért mindenről van véleményem.
– Arról például mit gondol, hogy egyesek szerint – mivel korábban rendszeresen szállított borokat Fidesz-rendezvényekre – az új érában majd az ön italait szolgálják fel a Parlamentben is?
– Nem hinném, hogy össze kellene keverni a borszállítást és a parlamenti munkát. A borainkat kereskedőkön keresztül értékesítjük, ha valaki vesz belőle, szíve joga. Azt viszont hadd döntsem el én, kinek akarok ajándékozni a boromból!
– Isten ments, hogy befolyásolni akarnánk! Ön egyébként mikor jött rá, hogy a bor – különösen az, ami családi pincészetük hordóiból kerül ki – jó ital? Szűkebb társaságában is visszaigazolta ezt a piac?
– Lassan szerettem meg a bort, főleg a főiskola alatt. Mi tagadás, egy demizson villányi oportó legalább olyan hatást keltett, mintha egy új nyugati farmert vettem volna fel. A lányok is előszeretettel kóstolgatták a bort, így náluk is volt – hogy is mondjam – presztízsnövelő hatása.
– Ne is folytassa! Ismerői szerint fiatalkorában nem állt öntől messze a lázadás. Hogy fér össze a rebellis attitűddel a nagy figyelmet és rendet igénylő borászkodás?
– Jó értelemben vett, kulturált lázadó voltam és vagyok. A dinamizmus, amely általában jellemez, jól megfér a pincebeli precizitással. Egy idő után apám azt mondta: „Az én szám már egy kicsit elfáradt, most te jössz.” Viszonylag hamar megengedte, hogy a bor fazonjának a kialakításában kamatoztassam éppen a lázadásból fakadó kreativitásomat.
– Ha már kreativitás, kénytelenek vagyunk szó szerint idézni a honlapjáról. „Mennyire szép egy pohár bor mellett a zöld-aranyban fürdő szőlőhegy felett lemenő nap édesen simogató melegében gyönyörködni – fürdeni (...) Egy gyönyörű táj, egy pohár finom villányi bor, néhány perc lágy muzsika, barátok, szeretet, Isten...” – Ez a költőiség önt vagy a dörzsölt pr-eseit dicséri?
– Ó, ezeket a sorokat én írtam. Vonzódom az irodalom felé, írtam már könyvekbe is a borról. Az ilyen meglátásaim mind ott születnek a teraszon. Este, mécses és egy pohár bor mellett vetem papírra a gondolataimat. A bor mindig is inspirálta az írókat, festőket, szobrászokat arra, hogy szép, nemes gondolatok szülessenek.
– És a nemes nedű szeretete elég erős ahhoz is, hogy összehozzon pártállástól függetlenül az árok túlsó oldalain álló feleket? Vagy az már meggyalázása lenne a szent italnak, ha Mesterházy Attilával, ad absurdum Gyurcsány Ferenccel koccintana?
– A magyar bor sokkal előbb létezett, mint a mai pártoskodás. A magyar ember borhoz való kötődése páratlanul erős. Ez mindenkit kiszakít a megosztottságokból. Persze megválogatom, kikkel ülök le borozgatni, de ha valaki koccintani akar velem, én bizony visszakoccintok.
– És milyen gyakran szokott együtt borozgatni Orbán Viktorral?
– Voltak olyan rendezvények, amikor koccintottunk elnök úrral. Nagyon jó ízlésű ember, világlátása és nyitottsága a borok kóstolása során is érezhető. Szereti szűkebb pátriája, az Etyek–Buda környéki fehérborokat, de elismeri a villányi vöröseket is. Tudom, nagyon érdekli a régi magyar borszőlőfajták, például a csóka telepítése is.
– Bírja már a leendő kormányfő ígéretét, hogy teljesülni fognak a borászszakma követeléseit tartalmazó – ön által is aláírt – 12 pontból álló kiáltványban foglaltak?
– A pontok megvitatásakor ő is jelen volt, igaz, nem ivott, mert éppen böjtölt. Abban biztos vagyok, négy olyan év jön, amikor a magyar borászat segítségre, támogatásra számíthat. Mindent persze nem lehet megoldani néhány hét vagy hónap alatt. De szerencsére mi, borászok, alapvetően türelmes emberek vagyunk.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS