Horváth Szabolcs
„Gondolkodó, utána mérlegelő, majd gyorsan cselekvő típus vagyok” – ad önjellemzést az egész életében a XIII. kerületben lakó és dolgozó angyalföldi polgármester, az MSZP 60 esztendős bezzegembere, aki pártja súlyos veresége ellenére is megvédte egyéni országgyűlési mandátumát. „Igazi angyalföldi gyerek voltam, fociztam, snúroztam, birkóztam és bokszoltam, nyári munkában pedig ott trógeroltam például az Árpád hídi lakótelep építésénél is.” Szülei kétkezi munkásemberek, a mama kézbesítő, a papa az Elzett-gyár dolgozója volt, ahol a fia – a Bolyai János Elektronikai Szakközépiskolában tett érettségi után – 1968-ban maga is alkalmazott lett. A vállalat, majd a KISZ égisze alatt folyó ifjúsági és sportmozgalmi munka mellett 1985-ben az MSZMP Politikai Főiskoláján egyetemi diplomát szerzett, amihez utóbb még több civil oklevelet is begyűjtött. 1986-ban gazdaságpolitikából doktorált, 1988-ban a Külkereskedelmi Főiskolán marketing–kommunikációs, 1992-ben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán idegenforgalmi és szállodaipari szaküzemgazdász végzettséget szerzett. Szakértelmét 1990-ig a pártmozgalomban kamatoztatta, majd pár évig egy XIII. kerületi pártcéget is irányított, miközben társaival közös autóalkatrész-kereskedelmi vállalkozásával is foglalkozott. Formálódó cégvezetői karrierjének az 1994-es polgármester-választáson aratott győzelme vetett véget. Azóta háromszor választották újra a kerület élére, és 2002 óta angyalföldi egyéni országgyűlési választókörzetét is mindannyiszor simán hozta. A nonstop polgármesterség-honatyaság mellett nemrég MBA-diplomát szerzett, és folyamatban van a PhD-fokozat elérése is.
„Hétvégente ezer oldal elolvasására vagyok hitelesítve” – illusztrálja tudásszomját a korábban a Vasas labdarúgó-szakosztályát is irányító politikus. Szépségszalont vezető feleségével angyalföldi családi házukban él, ahonnan 29 éves Péter fiuk és 31 éves Lívia leányuk már jó pár éve kirepült.
– Egyéni választókerületi győzelme rekordnak számít mostanság az MSZP-ben. Pedig a kampányban azzal is megvádolták, hogy elszakadt a kerület munkásmúltjától: bár Angyalföldön lakik, a háza alatt állítólag exkluzív borozó és konditerem is van.
– Bár nem panaszkodom, ezeket a túlzásokat, vádaskodásokat a kampány részének tekintettem. Még a 86 éves édesanyámat is provokálták, nekem meg a fenekembe is belenéztek. Persze láttam előre, hogy bitang, gané világ jön, így magam kezdeményeztem a vagyongyarapodási vizsgálatomat, az erről szóló papírt mindig magamnál tartottam.
– Ellenfelei galádul azt is felrótták, hogy egy 10 négyzetméteres vécéhelyiség felújítására 8 milliót költött a kerület. Azért, gondoljuk, az otthonában ön sem áldozott volna ennyit rá.
– Nem tíz, hanem 52 négyzetméteres helyiséget újítottunk fel ezért a pénzért. Több szocialista vezetésű kerületet azért próbált kriminalizálni a Fidesz, hogy a címlapokon szerepelhessen a hűtlen kezelés gyanúja. Aztán mire vége a kivizsgálásnak, már senkit sem fog érdekelni az ügy.
– Ezek szerint félelem nélkül néz az ígért elszámoltatások elébe?
– A lelkiismeretem tiszta, egy-két napos szakmai útjaimon még a nekem járó napidíjat sem vettem fel soha. Az állandó vegzálásokra lelkileg lehet ugyan készülni, de ha folyton ilyesmikkel foglalkoznék, nem jutna idő, energia a munkára, amivel történelmi bűnt követnék el. A mozdulatlanság a vég kezdete – szoktam mondani.
– Igaz, már a nyolcvanas években sem tétlenkedett. Mi hajtotta anno a politikai főiskolára? Csak nem elege lett a melóséletből?
– Ez akkor egyenes vonalú pályának tűnt. Aki közösségi munkát végzett, arra számítottak a pártmozgalomban, és ösztönözték a továbbtanulásra. Én nem lébecolni mentem oda.
– Ha már buzgóság, ön mekkora aktivitással bomlasztotta belülről a rendszert?
– A közjóért próbáltam tenni már akkor is, ahogyan polgármesterként is ez a legfontosabb számomra. Mi hoztuk meg a főváros első rendeletét a civilszervezetek működésének segítéséről, s itt a kerületben már több mint 10 ezer civilszervezeti tagot tartunk nyilván. Még az emutenyésztők is nálunk jegyeztették be magukat. Ez azt mutatja, hogy jó úton járunk.
– És az ország házában tett javaslatai közül melyikre kellene emlékeznünk?
– Nehéz erről beszélnem, mert önfényezésre kérnek. Aszfalton járó, az emberek gondjaira érzékeny politikusként olyan ügyekben jártam el, mint például az üdülési csekk kiterjesztése a mozgássérültekre és a nyugdíjasokra. Többször felszólaltam a HM-kórház ügyében, és a javaslatom nyomán könnyebbé vált a társasházak átállása geotermikus energiára.
– Ilyen munícióval nyilván nem volt nehéz a kampány. Vagy a Heti Hetes sztárjai kaparták ki önnek a gesztenyét? Többüknek már díszpolgárságot is adott.
– Miért, Kéri Laci, meg Hajós Andris, sőt Hernádi Judit sem azok még! Egyébként pedig a minap köszöntöttem fel a nem kifejezetten baloldali Nemeskürty István tanár urat a 85. születésnapján, aki szintén díszpolgárunk. Nekem személyesen sokat jelentett, hogy Gálvölgyiék vállaltak engem, de talán mégsem ők nyerték meg nekünk a választást.
– Igaz is, rossz nyelvek szerint egy szalmabábu is hozta volna az MSZP-nek a hagyományosan baloldali kerületet.
– Most bocsánatot kéne kérnem azért, mert nyertem? Salgótarján, Ózd, Miskolc, Kazincbarcika, Pécs, Csepel hagyományosan balos körzetek, aztán hol vannak most? Nem biztos, hogy egy szalmabábu egyéni jelöltként 3500 szavazattal többet kapott volna, mint pártja listája. A győzelmem mögött háromszáz fős csapat munkája áll, igaz, biztosan kellett hozzá olyan személyiség, akivel ezt meg lehetett csinálni.
– Soha nem vágyott arra, hogy ne csak a helyi csapatot irányítsa, hanem az egész MSZP-t?
– Nem lennék jó vezetőjük, mert túl kemény vagyok, nem engedném a szőrözéseket.
– Jól érezzük ki a hangjából, hogy kicsit még mindig sértett, amiért például az MSZP fővárosi listáján nem kapott befutó helyet?
– Nincs bennem harag, pontosan tudom, miért kerültem hátra – nem igazán értettem egyet a fővárosi vezetőkkel. Tavaly május 22-én el is mondtam azóta legendássá vált beszédemet, miszerint mandátumbrókerek és hatalomgengszterek uralják a pártot. Ez sokaknak nem tetszett.
– Mit gondol, egyéni győzelme után nagyobb súllyal fog latba esni a szava a pártban?
– Pártom és frakcióm értékrendjét fogja tükrözni, hogy milyen szerepet szán a választópolgárok által győztesnek ítélt, elfogadott politikusoknak. A Baloldali Önkormányzati Közösség elnökeként eddig is az önkormányzati munkát vittem a pártban, és úgy gondolom, a továbbiakban is ez az én terepem.
– Feltesszük, már most is csak az őszi önkormányzati választás lebeg a szeme előtt.
– Valóban. Mondták is a kollégáim, amikor a feleségemmel múltkor sétálni mentünk, hogy te nem is sétálni voltál, hanem kerületbejáráson. Tény, hogy miközben mentünk, én fejben gyorsan összeírtam, hol hibás a járdaszegély, hol vannak rozsdás táblák az utcákon, próbáltam a „gazda” szemével nézni a környéket.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
