Nem kommunikációs, hanem politikai hiba volt június első hetében a gazdasági vészhelyzetet, sőt végül egyenesen államcsődöt vizionáló, minden gazdasági alapot nélkülöző, belpolitikai trükközést célzó hivatalos nyilatkozatdömping. Nem is csak egy több mint féléves, a Bajnai-kormány csontvázhagyatékát előre látó, de végül nem találó kampány bukott meg – a gazdasági tényfeltáró bizottság jelentését egyelőre hiába keressük az interneten. A Fidesz csaknem egy évtizedes stratégiája kapott megrendítő ütést az EU-tól és a pénzpiacoktól, amikor kormányzati pozícióban is fenntarthatónak vélte az egyensúlyi szempontok negligálását. Így a nemzetközileg elfogadtatható egyensúly nélküli tartós növekedést, az egyensúly megszorítások és reformok nélküli javítását, a kiadáslefaragás és hiánynövelés nélküli adócsökkentést.
A választási ígéretek a világon sehol sem azonosak a tényleges gazdaságpolitikával, Magyarországon azonban a kettő különösen távol esik egymástól. Most a második Orbán-kormány a valóságot igyekezett az ígéreteihez igazítani. A riogatás a magas, akár 7 százalék körüli hiánynyal, majd vészhelyzettel olyan látszatot próbált kelteni, amelybe már bekalkulálta azt a költekezést, amire valójában ő maga készült. A választók nagy része feltehetőleg vevő is lett volna rá, hiszen annyira kiábrándult az előző nyolc év kormányzásából, hogy a hazai független intézmények (MNB, Költségvetési Tanács), valamint a nemzetközi szervezetek (EU, IMF) véleményére oda se figyelve elhitte volna ezt a kreált valóságot.
Vevők voltak a görög és államcsőd szavakra a nemzetközi pénzügyi befektetők is, csak ez az ő esetükben éppenséggel eladásban, a forinttól való szabadulásban nyilvánult meg (ami aztán az euróra is kiterjedt, s ezzel negatív világgazdasági folyamatok kiindulópontja lett). Ezzel a magyar kormány és a magyar gazdaság iránti bizalmat súlyos csapás érte, aminek látványos megnyilvánulása volt a forint árfolyamának zuhanása és az általános megrökönyödést tükröző nemzetközi visszhang. A magyar gazdaság számára nélkülözhetetlen bizalmat csak egyértelmű és tartósan fegyelmezett gazdaságpolitikával lehet visszaszerezni. A kormány ígéretet is tett a Bajnai-kormány által elhatározott 3,8 százalékos hiánycél tartására. Csakhogy lehet-e bízni olyan kormányban, amely egyik nap még vészhelyzetről, a másik nap a korábbi célok tarthatóságáról beszél? Ezt a jogos bizalmatlanságot csak tartósan eminens viselkedéssel lehet oldani. Vagyis a gazdaságpolitika szabadságfoka a korábban lehetségesnél is szűkebb lett. A következő évekre gyakorlatilag megszűnt a költségvetési mozgástér, ami tartósan megszorító gazdaságpolitikát jelent, hiszen 2011-re a magyar vállalás szerint már 3 százalék alá kell csökkennie a hiánynak.
A miniszterelnök által június elején bejelentett 29 pontos akcióterv üzenete más a kül-, és más a belföldnek. A pénzpiacok és az EU számára a fő mondandó az, hogy a kormány nem tesz megalapozatlan hiánynövelő és élénkítő lépéseket. Belföldre pedig az, hogy a kormány cselekszik. Az első reagálások kedvezőek, de ez inkább csak a megelőző napok tragikomikus helyzetéhez képest igaz.
A tervezett intézkedések ugyanis rögtönzöttnek tűnnek, nem állnak össze szerves koncepcióvá. Hiányoznak a hatásvizsgálatok, néhány javaslat pedig kifejezetten szembemegy a piacgazdaság logikájával. Az akcióterv fő sajátossága, hogy alapvetően megszorító jellegű programot ötvöz népszerű elemekkel, de mindezek kidolgozatlanok. Nem csak a javaslatok költségvetési összefüggése és tényleges tartalma tisztázatlan, időközben egyre-másra jelennek meg az előző kormány megtakarításainak visszacsinálására vonatkozó újabb ígéretek, a vasúti szárnyvonalak újraindításától a kisposták újranyitásáig. A kül- és belföldi fogyasztásra szánt bejelentések – ha úgy tetszik, az egyensúlyőrzés és a közérzetjavítás – között tehát továbbra is ellentét van, változatlanul él a „kettős beszéd”.
Ez tartósan fenntarthatatlan, hiszen a világ is értesül az itthonra szánt kijelentésekről, miként a lakosság is a Fidesz retorikáját ért nemzetközi pofonról. Ráadásul előbb-utóbb bel- és külföldön is a kemény tények fogják minősíteni az ígéreteket. A kormányzati politika az önkormányzati választások előtt valószínűleg az eddigi, az országgyűlési választásokon népszerűséget hozó arcélének minél teljesebb fenntartására fog törekedni. Jövőre azonban fél évig Magyarország adja az EU soros elnökségét, a magyar miniszterelnök számára így különösen fontos lesz a nemzetközi tekintély visszaszerzése, az európaiság hangsúlyozása. Ezért nem lenne meglepő, ha ez év végén már a gyors euróbevezetés szerepelne a kormány gazdaság- és kommunikációs politikájának középpontjában. Hiszen a legnehezebben teljesíthető kritériumot, az államháztartási hiány 3 százalék alá csökkentését már úgyis meg kellett ígérnie.
KARSAI GÁBOR
(A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese)
