Persze örülhetnénk is, mi, akik a jogállamban azt szeretjük, hogy a többség nem tehet meg tetszése szerint bármit, akkor sem, ha elsöprő arányban kapott választói felhatalmazást. Hiszen nem magának az Alkotmánybíróságnak (AB) az ellehetetlenítéséről szól a Mátrai Márta fideszes képviselő jegyezte javaslat alapján hétfőn megszavazott alkotmány- és törvénymódosítás, mindössze az alkotmánybírák személyére leadandó javaslattétel rendjét szabja át. Igaz, a többség ebben is mindent visz.
Az 1990 júniusa óta a módosítás kihirdetéséig még hatályos jelenlegi szöveg szerint az AB tagjainak személyére az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Nem vitatható, hogy az alkotmány e konszenzuskeresésre épülő előírása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy miért, azt kinek-kinek a politikai memóriájára bízom. Nyilván a Fidesz mindent megtett, ami általában és tőle elvárható.
Nem vonható kétségbe az sem, hogy Mátrai a javaslat indoklásában őszintén aggódott az AB-nek mint az alkotmányvédelem valóban legfőbb szervének határozatképességéért. És ugyan ki és milyen alapon kérdőjelezné meg a jó szándékát, amikor azt indítványozta, hogy az alkotmánybírák jelölése lényegében a mindenkori parlamenti többség kezében legyen?
Az új szabályozás szerint ugyanis az AB tagjaira országgyűlési képviselőkből álló nyolctagú jelölőbizottság tesz javaslatot. A naiv szemlélő azt gondolhatná, hogy ebben a testületben a parlamenti ellenzék is szerephez juthat. De a lelkesedését hamar lehűti a javaslat indokolása, amely szerint „a jelölőbizottság összetétele, igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz, biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit”. A parlamenti többség tehát önmaga lesz jogosult jelölni azokat az alkotmánybírákat, akik majd e parlamenti többség működését alkotmányossági szempontból kontrollálják.
Sólyom László köztársasági elnökben minden bizonnyal felmerül majd, hogy nem ellentétes-e ez az elképzelés az alkotmány szellemiségével, a láthatatlan alkotmánnyal (hogy ugyanis a társadalom egyik csoportjának, illetve az állami intézményrendszer egyetlen tagjának sem lehet kizárólagos vagy ellenőrizhetetlen hatalma). És ennek alapján talán megfontolásra visszaküldi a törvényt, esetleg az előzetes normakontroll iránti indítvány eszközével él – a ma még valódi judíciummal rendelkező alkotmánybírák előtt.
A hétfő esti szavazásig az ellenzéki pártok egyikétől sem érkezett olyan módosító indítvány a törvényjavaslathoz, amely az alkotmányvédelem kiüresítésére alkalmas elképzelés lényegét érintette volna. A javaslat benyújtását követő napokban a jogvédő szervezetek közzétettek ugyan egy tiltakozást, a jogalkotási eljárásban azonban ennek nem maradt nyoma.
A kétharmad birtokában a változtatás persze az ellenzéktől és a jogvédőktől függetlenül is keresztülvihető volt, és az is nyilvánvaló, hogy e többség mély meggyőződéssel, alapos mérlegelés után bólint rá a bizottság jelöltjeire, akik eztán az ő jogalkotói munkája felett őrködnek alkotmányossági szempontból.
De minek ehhez nyolc fő?
NEHÉZ-POSONY MÁRTON
(A szerző ügyvéd)
