MTI/Bruzák Noémi
„Senkinek nincs kedve kuncsorogni Demszky Gábornak” – indokolta 2001 áprilisában egy lakossági fórumon a Fidesz akkori elnöke, Kövér László, miért nem távolítja el az Orbán-kormány a – főpolgármesteri hatáskörbe tartozó – Károlyi-szobrot a Parlament mellől. A rendszerváltást követően nem először, s nem is utoljára merült fel, hogy „Tisza gyilkosának”, „Trianon ránk szabadítójának” nincs helye „ilyen előkelő helyen”. 1999 februárjában például Varga István MDF-es képviselő hozta szóba az ügyet, ám az akkor épp koalíciós partner felvetésére válaszolva a kormány nevében Várhegyi Attila kulturális államtitkár úgy „árnyalta” Károlyi megítélését, hogy felidézte, a vörös gróf 1919 őszén a következő felirattal küldött koszorút Tisza ravatalára: „Legnagyobb ellenfelemnek az emberi kiengesztelődés jegyében.”
Az utókori kiengesztelődés helyett az ezredfordulótól a Károlyi-emlékmű mind gyakrabban vált atrocitások céltáblájává. A krónikák szerint 2000. október 31-én, a Magyar Köztársaság ünnepnapján öntötték le először – s azután szinte minden évben – ismeretlen tettesek vörös festékkel. A jelzett napon egyébként Orbán Viktor első kormánya Debrecenben avatta újra az 1945-ben ott is lerombolt Tisza István-emlékművet. Az elhangzott miniszterelnöki beszéd nyomán éles parlamenti szóváltásra került sor. Az ellenzéki szabaddemokrata képviselő, Bauer Tamás interpretációjában Orbán Ady Endre és Károlyi Mihály híveit sértette, amikor az általános választójogot, a földreformot és a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását elutasító, az országot az értelmetlen háborúba cipelő Tiszát állította szembe „a károlyikkal, kunbélákkal”. A napirenden kívüli felszólalás azon vádját, hogy „a jobboldali kormány az országra erőltetné a maga történelemfelfogását”, az akkor igazságügyi államtitkár (ma honvédelmi miniszter) Hende Csaba utasította vissza, mondván: Tiszát „derekabb politikusnak, nagyobb magyarnak” tartja Károlyinál. E történetibe ágyazott politikai vita kapcsán Romsics Ignác történész a Magyar Hírlapnak nyilatkozva 2002-ben azt fejtegette, „természetesnek kell tartanunk”, hogy egy konzervatív irányzat Tisza Istvánnak állít szobrot, s hogy Orbán oda megy koszorúzni, miközben a szocialista pártelnök, Kovács László Károlyihoz zarándokol. „Az viszont elvárható, hogy empátiával közeledjenek egymás értékeihez. Úgyhogy a legjobb az lenne, ha legközelebb mindketten mindkét helyre elmennének”– tanácsolta. 2004 őszére a verbális agressziót azonban már a tettlegesség váltotta fel: a Károlyi-szobornál a köztársaság kikiáltásáról megemlékezőket paradicsommal dobálták meg, s többeket inzultáltak is a hazaárulózó jobbikosok. A 2010-ben a parlamentbe is bejutott formáció ismétlődő akciója ez évben sem maradt el, csupán az időpontot hozták előre: a trianoni döntés 90. évfordulóján fekete lepellel „tüntették el” a szobrot. Egy hete aztán Kövér László mintegy rájuk licitálva jelentette ki (vagy be): az inkriminált műalkotás négy év múlva már nem áll mostani helyén.
