Jó lenne végre, ha az LMP-nek is lenne annyi pénze, hogy megrendeljen egy igazán alapos kutatást a saját szavazóbázisáról. A zöldeknek – vagy ahogy önmagukat definiálják, az ökoszociális pártnak – jelenleg ugyanis nem az a legnagyobb gondja, hogy az MSZP vagy éppen a Fidesz kísértéseinek tud-e ellenállni, hanem hogy az önkormányzati választásokra sikerül-e megerősítenie országos szervezetét.
Az LMP meglepő sikerei még mindig nehezen magyarázhatók. Támogatóinak továbbra is fontos lehet, hogy tudatos fogyasztási szokásaik által fejezzék ki önmagukat, és ezt a szabadságukat csak jól megfontolt érvek alapján korlátozzák parlamenti képviselőik. A párt politikai versenytársai régóta próbálják környezetvédelmileg is érzékenynek mutatni magukat, így ma már a zöld gondolat sem sajátítható ki. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik is nyomul ezen a területen, de igazán eddig nem lehetett része a „zöld minimum” sem a nemzeti együttműködésnek, sem az utóbbi évek reformjainak, sem az új igazságbeszédnek. Az LMP-nek ráadásul még mindig ott kell a legzöldebbnek lennie, ahol tíz emberből kilenc ragaszkodik a paksi atomerőműhöz, talán csak egy gát szúrná a szemüket a Dunán.
Az LMP-ről szóló felmérés azért is nélkülözhetetlen, mert biztos szavazói meglepődve hallották az utóbbi fél évben többször is elismételt, „az LMP nem liberális párt” üzenetet Schiffer Andrástól, a párt első emberétől. Pedig Schiffer abban a rendszerváltáskori értelmiségi fészekben szocializálódott, amelyben paradicsomi állapotban még Kis János és Lányi András is békében megfért egy asztal mellett. Schiffernek sok szempontból csábító lehet a Fidesz. A volt védegyletes értelmiségiek többsége a kormánypártot támogatja, és az LMP függetlensége mellett az együttműködéssel a cselekvőképesség is bizonyítható lenne a külvilág felé. A vidéki, konzervatívabb kötődésű LMP-tagok pedig erősíthetik Schiffert az egyre népesebb párton belüli riválisaival szemben.
Az önkormányzati választások előtt ettől a párttól most mindenki akar valamit. A szocialisták a szüzességüket vennék el, a kormánypárt – köszönet nélkül és nagyon is szelektíven – beépíti az LMP-javaslatok egy részét a sajátjai közé, mint például legutóbb az alkalmi foglalkoztatás szabályait megváltoztató módosító indítványoknál. A Jobbik pedig csak meglepődve lesi, hogy az „igazságbeszédnek” létezik nem kirekesztő módja is. Az LMP könnyen megtalálta a neki legjobban fekvő parlamenti szerepet. Hitelesen védi a demokratikus normákat, amikor sárga lapot mutat a kormánynak az önkormányzati törvény arcpirító módosításai miatt. Javaslatainak többsége erősíti a párt függetlenségéről kialakult képet, ahogy legutóbb például az ÁSZ-elnök-jelölteknek írta volna elő jogszabályban a pártpolitikai függetlenséget.
Érdekes lesz látni, hogy az önkormányzati választások előtt az LMP képes-e megerősíteni vidéki támogatottságát és hálózatait. Valószínűleg erre lenne valós igény, hiszen a Fidesztől és a szocialistáktól is fázó vidéki munkavállalók és vállalkozók láthatnak fantáziát a párt egyes ötleteiben. Még kívülről is látszik viszont, hogy az LMP nem igazán összeszokott csapat. A vidék–város, liberális–konzervatív ellentét a párt soraiban kibeszélésre vár. Mindez önmagában nem baj, bár lehet, hogy a legfontosabb belső törésvonal inkább személyekhez kötődik. A választmányi elnökségbe a legtöbb szavazattal bekerült Kaufer Virágot liberális állatvédőnek tartják, akinek épp annyi biofarmer haverja van, mint pesti értelmiségi. Karácsony Gergővel és Scheiring Gáborral tökéletesen ki tudják egyensúlyozni a Schiffer-féle konzervatív irányt, ha az egyáltalán létezik. Talán ez a belső verseny motiválhatja az LMP-t arra is, hogy ne csak rutint, hanem érettséget is szerezzen az egyre furcsább hazai közéletben.
VASALI ZOLTÁN
(A szerző a Progresszív Intézet munkatársa)
