A Biszku Béláról készített dokumentumfilm kapcsán írott hírükhöz (HVG, 2010. június 19.) kapcsolódva jelezni kívánom, hogy a forradalom leverését követően a szovjet fegyveres erők támogatásával hatalomra jutott kabinet hivatalos elnevezése Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány volt. Ebben a testületben Münnich Ferenc mint a kormány elnökhelyettese látta el a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek irányítását. E minőségében felügyelte a megtorlás első hónapjait és a politikai rendőrség újjászervezését. Biszku Bélát 1957. március 1-jén bízták meg a belügyek irányításával, és május 9-étől viselte a belügyminiszteri címet. Egyébként igen tanulságos, hogy a film kapcsán elsősorban a megtorlásban játszott szerepéről esett szó. Azt kevéssé hangsúlyozták, hogy Biszku 1978-as nyugdíjazásáig az MSZMP-n belüli konzervatív, neosztálinista erők egyik vezéralakja volt, aki hevesen ellenezte a gazdasági reformokat, és minden követ megmozgatott – szovjet kapcsolatait is felhasználva – a Fehér–Nyers–Fock trió 1974-es megbuktatása érdekében. Bár Kádár 1956 után kétségkívül szoros, a családi összejövetelek szintjére is kiterjedő viszonyt ápolt Biszkuval és Aczél Györggyel, illetve a mára a feledés homályába került Sándor Józseffel, később fokozatosan szűkült bizalmasainak köre. Így túlzás azt állítani, hogy Biszku évtizedeken át a rendszer második embere lett volna. Éppen Kádár egyensúlyra törekvő, önmagát a reformszárny és a konzervatívok közé helyező politikája miatt nem is volt igazában ilyen figura.
PAPP ISTVÁN
TUDOMÁNYOS MUNKATÁRS, TÖRTÉNETI LEVÉLTÁR (BUDAPEST)
