Az ember általában hódítók, portyázó fosztogatók ellen épített falakat, most azonban a homokkal szemben veszi fel a küzdelmet. A minap 11 afrikai ország csúcstalálkozót tartott a Nagy Zöld Fal megvalósításáról, hogy megállítsák a Szahara terjeszkedését. Az ENSZ attól tart, ha nem tesznek semmit, a sivatag 2025-re elnyeli az afrikai termőföldek kétharmadát. Az Atlanti-óceán partjától a Vörös-tengerig több mint hétezer kilométeren át húzódó, 15 kilométer széles erdősáv a remények szerint a szelek lelassításával gátolná a homokviharokat, és a talaj nedvességtartalmának megkötésével megállítaná az eróziót. A Nagy Zöld Fal nemcsak a Száhel-övezet 70 százalékban mezőgazdaságból élő népeinek lenne áldás, hanem a világméretű üvegházhatást is mérsékelné, mert szén-dioxidot kötne le.
Szakértők szerint a régióban honos fákat kell ültetni, némelyiknek a termése még hasznosítható is. A költségekről egyelőre nincs pontos kalkuláció, de az erdősáv feltehetőleg sok milliárd dollárba kerülne. Intő jel, hogy a Szahara eddig nem adta meg magát: például elakadt az egyiptomi erdősítés a Nílus vizének segítségével. Nem tudni, hasznos lesz-e az 1978 óta ültetett és 2074-re befejeződő Nagy Kínai Zöld Fal. A Góbi sivatag megállítását célzó 4500 kilométer hosszú sáv telepítéséhez eddig öt magyarországnyi területű erdőt ültettek, viszont a fák negyede elpusztult, máshol pedig törpe maradt a vegetáció, így nem védi a talajt.
