A nagyság átka

HVG, 2011. április 30.

  • HVG

HVG, 2011. április 30.

A cikk jó, amit írnak, igaz, de elkövetik azt a hibát, amit a többi, Kínáról szóló cikk szerzője is általában elkövet. Misztifikálják az országot, így az írás az itteni emberek jó részében hamis benyomást kelt. A munkám révén gyakran személyesen is megfordulok Kínában. Kétségtelen tény, hogy az ember ott bármerre néz, építkezéseket lát. Csakhogy az elvégzett munka gyakorta rossz minőségű, a felhasznált anyagok silányak. Amit felépítenek, a szmog és a környezetszennyezés miatt három év leforgása alatt olyan mértékben lepusztul, mint itt Európában 30 év alatt sem (képünkön a szmogfelhő alatt fulladozó Peking). Kínában környezetvédelem gyakorlatilag nem létezik. Európai ésszel felfoghatatlan mennyiségű szemét borítja az országot. Mára már kijelenthető, hogy gyakorlatilag élhetetlen az ország az európai vagy amerikai standardhoz szokott ember számára. Ezért is folytatódik a gazdasági növekedés ellenére az elvándorlás. Legutóbb hét napot töltöttem az országban, egy pillanatra sem láttam a napnak még a helyét sem az égen. A nagy gazdasági központok kivételével a vidék még ma is leginkább az 1970-es évek Szovjetuniójához hasonlít. Az a 900 millió munkás, aki a gazdaság motorja, borzasztó nyomorban él. A kormány keményen dolgozik az árfolyamokkal és egyéb eszközökkel, hogy a versenyképességét fenntartsa, de csak addig tudja, amíg ezt a tömeget képes rászorítani munkavégzésre az 1000 jüan (27 ezer forint) havi bérért. A kínai szupergyorsvasutak a nyugati cégek jóvoltából épülnek ugyan, de csak kevesen tudják igénybe venni. A szociális különbségek óriásiak. Van, aki terepjáróval jár, de az emberek nagy többségének alig van mit ennie. És amit eszik, azt nálunk gyakran az ebnek sem mernénk odaadni. Úgy gondolom, a kormány is látja, hogy ezt a helyzetet nem lehet fenntartani az örökkévalóságig. A dolgok jelenlegi állása szerint Kína át fogja venni a világ vezető gazdaságának szerepét az USA-tól, de aligha lehet számunkra követendő példa a jelenlegi rendszerük.

SZALAI GÁBOR

(BUDAPEST)

Hozzászólások