HVG, 2011. június 4.
A „Grúzia – Georgia” országnév tárgyalása során elfelejtették megemlíteni azt a nyelvész szakértőt, Gerstner Károly tudományos főmunkatársat, akinek a véleményére a nyest.hu portál önök által idézett 2009-es cikke is hivatkozott, és akinek egyik legsúlyosabb érve az volt, hogy ha változik az országnév, akkor a grúzokat ezentúl a nyelvtörő georgiaiak néven kellene említenünk. Szólni lehetett volna arról is, hogy a grúzok esetében egészen más a helyzet, mint a gyarmati uralom alól egykor frissen felszabadult Ceylon/Srí Lanka vagy Burma/Mianmar esetében, ahol jóval indokoltabb volt a névváltoztatás.
Másik nyelvészeti témájú cikkük Noam Chomsky nyelvelsajátítási nézeteit mutatja be. Chomsky 1959-es híres Skinner-kritikája még nem a később részleteiben is kifejtett nagy jelentőségű „elmélete” volt, csupán megsemmisítő bírálata a behaviorizmus „inger-válasz” típusú tanulási mechanizmusokra épülő felfogásának. Éppen ezért aligha törődött azzal, hogy „magára haragította” Skinnert. A gyermeki nyelvtanulásban felbukkanó, a szerzőjük által „logikus bakiknak” nevezett szerkesztési furcsaságok (például a magyarban: „Mit megcsináltál?”) éppen Chomsky nézeteit támogatják. Chomsky és iskolája sosem tekintette a lexikai (azaz szókincsbeli) vagy a számomra értelmezhetetlen „hangrendi” tudást az egyetemes nyelvtan részének; figyelme a kezdetektől fogva a mondattan alapját meghatározó „egyetemes elvekre” irányult, és sohasem mondta, hogy a gyermek nem a környezetéből „tölti fel” ezeket az elveket tartalommal, vagyis hogy nem tanul. Tévedés azt mondani, hogy Chomsky „lovagolt meg tudományos divathullámokat” – pont ellenkezőleg: ő maga teremtett iskolát, azaz divatot, sőt divatok egész sorát, ahogy nézeteit továbbfejlesztette az elmúlt több mint ötven év során.
KENESEI ISTVÁN
NYELVÉSZ (BUDAPEST)
