AP/ Janet Blackmon Morgan
Nem törődött a történelmi párhuzamokon élcelődőkkel Michele Bachmann minnesotai képviselő, amikor az amerikai elnökjelöltségre pályázó republikánusok közül a legújabbként szülővárosában, az Iowa állambeli Waterlooban jelentette be hivatalosan az indulását. Az 55 éves Bachmann a második legnépszerűbb politikus a konzervatív „teadélutános” mozgalom berkein belül. Az első helyen továbbra is az indulását még mérlegelő Sarah Palin korábbi alaszkai kormányzó áll – mindketten barna hajúak, ötgyerekesek, és mindkettőjüket vonzónak tartják. Az amerikai sajtó lelkesedne kettejük harcáért, ám a nőszervezetek megelégelték, hogy a média szenzációként kezeli két nő esetleges csatáját az elnökjelöltségért.
A norvég származású luteránus családban született Bachmann apja mérnök, anyja háztartásbeli volt. Az iskolában kitűnően tanult, és derékig érő hajjal pomponlányként is táncolt, de az idillnek vége szakadt, amikor a szülei elváltak. A családi összetartás ezért is fontos számára, fiatalkori szerelmével, a ma kórházi pszichiáter Marcus Bachmann-nal 1978-ban házasodott össze. Öt saját gyereke mellett 1992–1998 között nevelőszülőként összesen 23 tizenéves lányról gondoskodott rövidebb-hosszabb ideig. A jogi diploma megszerzése után adójogászként dolgozott, majd főállású anya lett.
Férjével kezdetben demokratáknak vallották magukat, 1976-ban önkéntesként részt vettek Jimmy Carter kampányában, de elnökként csalódtak benne, noha mély vallásos meggyőződése miatt tisztelték. Bachmann szerint a Burr ezredes utolsó kalandja című regény hatására lett republikánus, mert felháborodott azon, hogy Gore Vidal szatirikusan ír az amerikai alapító atyákról. Sokáig csak szimpatizáns volt, 2000-ben viszont elsőre bekerült Minnesota szenátusába, meglovagolva konzervatív választókerülete elégedetlenségét, amiért elődje túl liberálissá vált. A washingtoni képviselőházba 2006-ban jutott be, amikor a republikánusok elvesztették többségüket.
Pártja vezetésével gyakran szembeszállt, a költségvetési kiadások bármi áron való csökkentésének híveként nem szavazta meg George W. Bush elnök 700 milliárd dolláros mentőcsomagját, és a képviselőházban teadélutános politikai csoportot szervezett. Ellencsapásként a republikánus többség 2010-es visszaszerzése után nem vállalhatott szerepet a frakció vezetésében. Az öngondoskodást pártolva felszámolná a szövetségi egészségügyi és nyugdíjbiztosítást, vehemensen ellenzi a demokrata Barack Obama egészségügyi reformját, és társadalmi kérdésekben is fundamentalista: csak erőszak és vérfertőzés esetén engedélyezné az abortuszt, alkotmányban tiltaná az egyneműek házasságát, jóllehet mostohahúga leszbikus.
Bár Palinnél felkészültebbnek tartják, Bachmann is sűrűn bakizik. A politika színpadán és a médiában elbűvölő, de a színfalak mögött munkatársaival állítólag kiképző őrmesterként bánó politikus biztos értesüléseire hivatkozva azt állította például, hogy Irán kész bevonulni Irakba, hogy azt a terrorizmus fészkévé változtassa. Ezért éppúgy elnézést kellett kérnie, mint amikor a 2008-as elnökválasztási kampány egyik tévéműsorában Amerika-ellenességgel gyanúsította meg Obamát. A globális felmelegedést kitalációnak tartja, 2009-ben a képviselőházban a Föld Napján jelentette ki, hogy a szén-dioxid a növények által felhasznált ártalmatlan gáz.
A sarkosan fogalmazó, hobbijaként az olvasást és a gyaloglást említő Bachmann saját szavai szerint „majd megőrül Krisztusért”. A pénzgyűjtéshez van érzéke, tavalyi képviselői kampányára 13,5 millió dollárt kalapozott össze, többet, mint bármely másik törvényhozó.
