HVG, 2011. július 2.
Lakóhelyemen, a Vas megyei Püspökmolnáriban szintén típusterv alapján készült egykor a vasúti állomásépület. Az itteni – valaha Molnári nevű – állomás a hajdani Déli Vasút Sopron–Nagykanizsa-vonalán fekszik, épülete a vasúttársaság III. osztályú típusterve alapján létesült. A vonalat 1865-ben adták át, az állomásépületet is akkortájt húzták fel. Magam is egyetértek azzal, hogy a MÁV állomásépületei „kultúrmissziót” is betöltöttek. Ennek kapcsán hadd emlékeztessek néhány érdekes mozzanatra. Míg Molnáriban már a vonal megépítésekor – köszönhetően az itt birtokos gróf Festetics Györgynek (képünkön), a vármegye korábbi főispáni helytartójának, a kiegyezés utáni első kormány miniszterének – állomás létesült, a szomszédos Vasváron, a járás székhelyén, a helyi polgárok annyira féltek a gőzmozdonyból kicsapó szikráktól és a város esetleges leégésétől, hogy ott a vonal nagy ívben elkerülte a házakat. Mintegy két évtizeden keresztül a vonattal érkezőknek Molnáriban kocsira kellett tehát átszállniuk, hogy a járási székhelyet elérjék. A kultúrmisszió ezen túl néha németesítéssel is együtt járt. Mivel a Déli Vasút német nyelvterületről érkezett hozzánk, az itteni állomásokra is német anyanyelvű személyzet került. Eleinte az ügyintézés tehát németül folyt, s a menetrendben Buda például Ofen néven szerepelt. A kiegyezés után politikusi felszólalások és polemizáló újságcikkek is nehezményezték a vasúttársaság „németesítő törekvéseit”. Festetics György miniszterről legyen szabad még megjegyeznem, hogy ő Molnári régi temetőjében nyugszik; holttestét Bécsből az általa szorgalmazott vasútvonalon hozták el Molnáriba.
KUGLICS GÁBOR
HELYTÖRTÉNETI KUTATÓ (PÜSPÖKMOLNÁRI)
