AP
Könnyen felismerhető Salva Kiir, Afrika legújabb állama, a július 9-én függetlenné vált Dél-Szudán első elnöke. A szakállas férfinak szinte névjegye a minden nyilvános szereplésén viselt cowboykalap, amelyből egész gyűjteménye van otthon. Az utókor mégis inkább azért fog emlékezni rá, mert fortélyos és szívós karakterének köszönhetően megvalósította álmát: szűkebb hazájának, Dél-Szudánnak a függetlenségét, amiről a térség a januári népszavazáson elsöprő többséggel döntött. Ha valaki, hát Salva Kiir az, aki képes lesz megőrizni az újonnan önállósult ország egységét – mondják róla afrikai elemzők.
A körülbelül hatvan éve egy dél-szudáni faluban született Kiir – pontos életkorát maga is csak találgatja – 17 évesen csatlakozott az Anyanya lázadó mozgalomhoz (az elnevezés az egyik helyi nyelv, a madi szerint kígyómérget jelent), amely az első, 1955–1972-es polgárháborúban lázadt fel a kartúmi kormány ellen. A békekötéskor már katonatiszt Kiir a szudáni hadsereghez került, elvégezte a katonai főiskolát, és bár délről származott, szépen haladt felfelé a ranglétrán. A szerény és visszahúzódó katona az alezredesi rangig vitte, és az Északi tartomány katonai hírszerzésének a vezetője lett. Mivel sokfelé megfordult az országban, kiismerte, hogyan kell kezelni a bonyolult etnikai viszonyokat.
Amikor a déliek 1983-ban újra fellázadtak, Kartúm a szintén délről származó John Garangot küldte a felkelés leverésére, ő azonban – oldalán Kiirrel – csatlakozott a lázadókhoz. Kiir a legendássá vált Garang jobbkeze, a Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (SPLM) katonai szárnyának vezére lett. A dinka törzsből származó tandem, bár különböző klánhoz tartoznak, jól működött együtt. Garang a politikához értett, míg a déliek katonai sikereit Kiirnek tulajdonították. A parancsnok annyira népszerű volt a katonái körében, hogy amikor az inkább egységpárti Garang 2004-ben el akarta mozdítani posztjáról a talán már akkoriban is a függetlenségről ábrándozó Kiirt, a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg (SPLA) majdnem kettészakadt. Végül a vezér a helyén, csapata pedig egyben maradt.
Röviddel a második szudáni polgárháború 2005-ös lezárása után Garang helikopter-balesetben meghalt, Kiir pedig hirtelen népe élére került. A barátságos, több helyi nyelven is ékesszólóan beszélő vezető békéltető tulajdonságára nagyobb szükség volt, mint korábban bármikor. Rendet kellett tennie a különféle déli fegyveres mozgalmak, a térség két legnagyobb törzse, a dinka és a nuer között. Gyakran bírálták, hogy hősként tisztelt és karizmatikus elődjénél kevésbé széles látókörű. A nyolcgyerekes, futballimádó Kiir – aki a januári referendumra megfigyelőként érkezett John Kerry amerikai szenátortól Stetson-kalapot kapott ajándékba – közvetlenségével azonnal megtalálta a hangot a tömegekkel, hithű katolikusként pedig gyakran megjelenik Dzsuba, a dél fővárosának katedrálisában, ahol alkalmanként prédikál is.
Amikor tavaly áprilisban 93 százalékos eredménnyel Dél-Szudán elnökévé választották, egyértelművé tette, hogy a függetlenség pártján áll. Nyugodt mérlegelési képessége és inkább egyesítő, semmint megosztó természete révén sokan úgy vélik, méltó vezetője lesz a törzsi széttagoltság, mélyszegénység és elmaradottság sújtotta, fegyverekkel bőven ellátott új országnak, amely kőolajkincse, valamint főként keresztény és animista vallású lakossága miatt komoly stratégiai jelentőségre tehet szert a muszlim térségben az USA és Izrael számára.
