HVG, 2011. július 16.
Írásukba apró hiba – egyébként eléggé elterjedt tévedés – csúszott. Mária Terézia hivatalosan nem volt császárnő, csupán Ausztria főhercegnője, Magyarország és Csehország királynője (1740–1780). A Szent Római Birodalom császári címét ez idő alatt (az 1740–1742-es interregnum után) 1742–1745-ben Wittelsbach Károly Albert, 1745–1765-ben Lotaringiai Ferenc (a királynő férje), 1765 után II. József (a fia) viselte. A Habsburg-tartományok tényleges kormányzása azonban valóban mindvégig Mária Terézia és miniszterei kezében összpontosult.
LENDVAI L. FERENC
(MISKOLC)
Cikkük kapcsán engedjék meg, hogy felidézzünk egy esetet, illusztrálandó azt a páratlan népszerűséget, amit a Magyarországon a „semmiből” felbukkant Habsburg Ottó az 1980-as évek végén élvezett. 1989. június 21-én mint a Sárospataki Diákegylet elnöke látogatásra hívtam meg Habsburg Ottót (képünkön Ferenc Józseffel), kérve, hogy tartson rendhagyó történelemórát a pataki diákok számára. A rendszerváltozás éveiben, amikor még csak kóstolgattuk az igazi szólásszabadságot, s amikor még bizonyos előadók tabunak számítottak, talán merész kezdeményezésnek is nevezhető volt az utolsó magyar király fiának meghívása. Magunk is meglepődtünk, hogy Habsburg Ottó rögtön reagált. Három nappal későbbi, személyesen szignált válaszlevelében elfogadta a meghívást, de európai parlamenti ügyei miatt a látogatására csak 1990. február 5-én került sor. A sárospataki tartózkodás történelmi pikantériájaként ő és kísérete a Rákóczi-várban kapott szállást. „Nemzetünk bízhat egy szebb jövőben” című előadására, amely egyszerre volt történelmi visszatekintés és modernizációs program, a tanítóképző főiskola gyakorlóiskolájának aulájában, több ezer érdeklődő előtt került sor. Kifogástalanul elmondott beszédét követően minden kérdésre válaszolt. Az 1990. tavaszi országgyűlési választások miatt is nagy érdeklődéssel várt, a trónörökösi minőségére vonatkozó álláspontja így hangzott: az államforma kérdésében a lényeg nem a királyság vagy a köztársaság, hanem a hatalom feltétlen legitimitása. A sárospataki programja végén Habsburg Ottó találkozott a díszpolgárrá választása okán éppen ott tartózkodó Tőkés László református lelkésszel.
BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR
(BUDAPEST)
