„A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” A Magyar Bankszövetség nemes egyszerűséggel elsődlegesen ennek az alkotmányparagrafusnak a megsértése miatt kéri a végtörlesztési törvény visszamenőleges megsemmisítését az Alkotmánybíróságtól. Fölpanaszolja a jogalkotási törvény elemi szabályainak megsértését, jóllehet ez Magyarországon bevett gyakorlat.
Az a legkevesebb, hogy a törvény hatálybalépéséig nem volt elegendő idő az érintett intézmények és személyek felkészülésére, nincs hatástanulmány, nincs indoklás – nehezményezi a szövetség. A törvény előkészítésének kirívó gondatlanságát mutatja, hogy már a kihirdetése napján módosítani kellett. A bankszövetség egyik leghangsúlyosabb érve a szerződéses szabadság megsértése. Bár az AB korábbi határozatai alapján a szerződési szabadság nem alkotmányos alapjog, és „még lényegi tartalmát illetően is korlátozható” – a korlátozás nem lehet önkényes, és alkotmányosan alátámasztottnak kell lennie. Különösen ha az egyik fél számára előnyt jelent, a másiknak kizárólag hátrányt okoz. Márpedig a törvény a kölcsönt nyújtó pénzügyi intézményeket jelentős és elkerülhetetlen vagyoni veszteség elszenvedésére kötelezi, ami nem méltányos, ráadásul a tulajdon védelme is sérül. Az állam egyfajta lopakodó kisajátításba kezdett – érvel a bankszövetség –, a magántulajdonos vagyonát, vagyoni értékű jogait és a megkötött szerződésekből fakadó jogos várományait közjogilag úgy korlátozza, illetve vonja el, hogy azzal kiüresíti a piacgazdaság elvét.
Az AB egyik korábbi ítéletéből idézi a bankszövetség, hogy akkor lehet „a fennálló és tartós szerződési jogviszonyokat módosítani, ha a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá ha az túlmegy a normális változás kockázatán... [és] a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse”. Az érvelés fordulata szerint azonban ez nem alapozza meg a magánjogi szerződésekbe avatkozás kivételes állami lehetőségét. Ha az árfolyam az adósnak kedvezőtlenül alakul, az a pénzintézeteknek nem hoz „extra nyereséget”. Nem olyan nulla összegű játszmáról van szó, ahol amit az egyik elveszít, azt a másik megnyeri. A végtörlesztési törvény nem „felbillent” szerződéses egyensúlyi helyzeteket orvosol, hanem csak a hitelnyújtónak okoz kárt. Az árfolyamváltozások előre látása pedig az adósoktól ésszerűen elvárható volt – olvasható az állásfoglalásban. A „kivételesség formulához” meg kellene határozni, mi az a „már ésszerűen előre nem látható árfolyamváltozás”. Különben a törvény a hitelfelvevőknek kedvez, és azt sem veszi figyelembe, hogy a devizaadós „a futamidő valamely szakaszában realizált-e az árfolyam alakulásához kapcsolódó vagyoni előnyt”. A beadványból és annak mellékletéből egyértelmű, hogy a bankszövetség a forintosnál kedvezőbb hitelfeltételeket tekinti vagyoni előnynek az adós oldalán.
A végtörlesztési igény elbírálásakor a pénzintézetekre egyoldalú kötelezettségeket rónak, „amelyek a hitelnyújtó szervezet szerződési szabadságát érdemben korlátozzák” – hangsúlyozzák a beadvány készítői. Az pedig a jogbiztonság ellen hat – teszik hozzá –, hogy a törvény a korábbi „szerződések tartalmát ésszerűtlenül úgy alakította át, hogy a magántulajdon védelmébe, a szerződések kötőerejébe, az üzleti befektetések állam által garantált biztonságába vetett bizalom” elve sérült. Megkérdőjelezi a piacgazdaság lényegadó sajátosságainak (alkotóelemeinek) jövőbeli érvényesülését Magyarországon: nem tudható, hogy a jövőben fennmarad-e a magántulajdon köztulajdonnal azonos védelme – szögezi le beadványában a Magyar Bankszövetség.
