Több mint két évtizeddel az ideiglenesnek deklarált 1989-es alkotmány életbelépése után a magyar Országgyűlés – az európai posztkommunista államok közül utolsóként – elfogadta az ország új alaptörvényét. Az április 18-án megszavazott dokumentum, amit 262:44 arányban csak a koalíciós pártok támogattak (a Jobbik ellene voksolt, az MSZP és az LMP a plenáris vita során mindvégig bojkottálta a procedúrát) csökkenti a törvényhozó és a végrehajtó hatalom eddigi kontrollintézményeinek számát és súlyát. Az Alkotmánybíróság (AB) 22 év után lényegében megszűnik a parlament jogszerű működése fölött őrködni, a kormányzat tevékenységét ellenőrző négy ombudsman száma pedig egyre csökken. A kabinet pozíciójának erősítésével párhuzamosan az alaptörvény rendhagyó közjogi „mutatványra” is kísérletet tesz: a köztársaság új írott társadalmi szerződését ötvözni óhajtja a Magyar Királyság egykori történeti alkotmányának „vívmányaival”. 2012. január 1-jén így nemcsak hosszú preambulummal feldíszített, 613 mondatból álló konstitúció lép életbe, hanem az elmúlt ezer év legfontosabb jogforrásainak bizonyos (közelebbről egyelőre meg nem határozott) elemei is.
A baloldali ellenzék várakozására rácáfolva a közjogi alapstruktúra megmaradt, Orbán Viktor (legalábbis formálisan) nem csinált Magyarországból félprezidenciális államot. A rendszer világi és republikánus jellege azonban szimbolikus értelemben gyengült: az eddigi Magyar Köztársaság név Magyarországra változott, s a szöveg – az EU alapokmányával ellentétben – ezentúl több helyen is hivatkozik a kereszténységre és Istenre, valamint a Szent Koronára.
„Magyarország első egységes Alaptörvénye” visszamenőleg nemcsak az 1949-es népköztársasági, majd a köztársasági alkotmányt nyilvánítja érvénytelenné, hanem kvázi közjogi interregnumnak minősíti az egész 1944–1990 közötti időszakot is. A strasbourgi bíróság jogfelfogásával szembehelyezkedve kőbe véste ugyanakkor a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést is.
A közpénzekről szóló vadonatúj fejezet adósságféket léptet életbe Magyarországon, ennek időpontját azonban Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2012-ről máris 2016-ra javasolja kitolni. Az adósságfék értelmében amíg a GDP felét meghaladja az államadósság (jelenleg 80 százalékos ez az arány), addig Magyarország hitelállományát csökkenteni kell – leszámítva a különleges jogrend és a súlyos recessziók időszakát. Az adósságlimit túllépése idején az alaptörvény korlátozza az AB működését is. Az adó- és költségvetési törvények alkotmányosságát ilyenkor csak néhány kitüntetett fontosságú emberi joggal (például az emberi méltóság veszélyeztetésével) összefüggésben vizsgálhatja felül ezentúl a testület.
Biztos, ami biztos, a koalíció – közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnök által kiválasztott bírójelöltekkel – alaposan fel is töltötte júniusban az alkotmányvédő testületet. A parlament egyszerre öt új tagot küldött – nem 9, hanem immár 12 éves mandátummal – a Donáti utcai törvényszékre. A jobb- és a baloldal által jelölt bírák aránya ezzel 10:4-re módosult (egy bíró közös jelöltnek számít). A testület bővítésére az új alaptörvénnyel teremtett magának alkalmat a koalíció. A létszámnövelésben kulcsszerepet játszott annak kezdeményezője és egyik legfőbb haszonélvezője, a parlament alkotmányügyi bizottságának addigi fideszes elnöke, Balsai István, aki pártpolitikusból 21 év után egyik napról a másikra lett semleges alkotmánybíró. Rajta kívül bejutott még a testületbe a Sólyom László-féle AB legszigorúbb szakmai kritikusa, Pokol Béla jogszociológus, volt kisgazda honatya, valamint a Fidesz korábbi jogi képviselője, Szalay Péter ügyvéd, továbbá Szívós Mária büntetőbíró és Dienes Oehm Egon, a KDNP favoritja is. Az alkotmányvédő testület a jövőben elsősorban szuperbíróságként működik a Legfelsőbb Bíróság fölött.
