HVG, 2011. november 26.
Több mint húsz éve olvasójuk, előfizetőjük vagyok, de ez az írás nálam kiverte a biztosítékot. Mint aktívan dolgozó és adózó, több éve nyugdíjas tervezőmérnök, szomorú vagyok, hogy a HVG ilyen írást leközöl. A közmunkára és egyáltalán a munkára kényszerítés fogalma nálam ismeretlen. Miért megalázó a munka? Felénk boldog az, aki közmunkához juthat, dolgozhat. Segélyből élni nem megalázó? A mások munkájával megtermelt segélyt elfogadni, sőt követelni nem megalázó?
A cigányokat nem sajnáltatni, hanem értelmes munkához szoktatni és tanítani kell. Meg kellene követelni tőlük, bár egyesek szerint ez súlyos bűn, a saját portájuk rendbetételét, kertjük megművelését. Láttam építkezésen olyan kiváló cigány bontóbrigádot a rendszerváltás után, amelyet a vajda vezényelt, öröm volt nézni, ahogy dolgoztak. Láttam olyan hevesi cigány embert is, aki egy Budapest közeli lakóparkban dolgozott (lehet, hogy még most is dolgozik), s minden hétfőn vasalt ruhában érkezett meg. Kézről kézre adták, senki sem cigányozta. Ő volt a Gyula úr. Nagyon szeretném, ha az ilyen fehér hollók csapatokban szállnának. Nem vagyok híve a Hegedűs Zsuzsa-féle kisállatprogramoknak sem. A közelmúltban közölt cikkük sem volt túl lelkes az eredményt látva. Ismerőseim között több család is akad, amelynek tagjai közül valaki külföldön dolgozik. Ezeket a szorgalmas fiatalokat vajon nem kellene sajnálni? A problémát abban látom, hogy politikusaink álszemérmesen, a valóságtól elrugaszkodva kezelik a cigánykérdést. Néhány kirakatintézkedésen kívül milyen eredményt értünk el? Nem véletlenül folytak el kontroll és eredmény nélkül a súlyos milliárdok. Ezen kellene változtatni, amíg nem késő.
KISS GUSZTÁV
(GARÁB-HERCEGHALOM)
