HVG, 2012. február 4.
Ha két percig nézek egy mobiltelefont, meg tudom különböztetni a villanyborotvától. Ez túlzás, de jelzi fenntartásaimat azzal szemben, aminek jelképe a magzatelhajtáson innen mindent tudó okostelefon lehetne. Írásuk a netszolgáltatások személyhez szabásának módozatait sorolja, a fő piacvezető Google-lal indítva: „minden eddiginél magasabb szintre emeli... a nemkívánatosnak tűnő eredményeket háttérbe szorító keresést”. Írásuk kopfja kitér arra is, hogy az új szolgáltatás beszűkítheti a túl kényelmesek világát, sőt akár a gondolkodását is. A valóság a manipuláció és a megmanipuláltak kölcsönös indukciója, egymásra hatása. Következménye nemritkán a kóros netfüggőség, főleg a fiatalok tekintetében. A tartós monitorra meredés bizonyítottan hát- és vállizomzati deformációkat, látásromlást is okozhat. A fókuszt kitágítva: a komputeres módi nagyon meggyorsítja az információáramlást, az adminisztrációt az intézményekben, a vállalatoknál – fénysebességűvé teszi a tőzsdei spekulációt –, a gyártási folyamatokban pedig egyre kevesebb „hagyományos” munkaerőre van szükség. Már meghaladott a „csibész” hackeres világa: egyes nagyhatalmak szupertitkos kiberteameket foglalkoztatnak, s fürkésztetik, hogy miként lehet egy-egy állam szintén elektronikára telepített majd minden szolgáltatását, urambocsá' hadigépezetét megbénítani. Már most folyik az elektronikus hadviselés! Amelynek már nem csak elméleti, gyakorlati relevanciája is van: Oroszország kontra Grúzia, avagy Izrael – Szíria. Csekélységem dekadenciabűzt orront.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
