Az egyetlen hely lehet a világon Libéria középső, Nimba tartománya, ahol szabadságharcos hősként tekintenek az onnan származó Prince Johnsonra. A 60 éves egykori kegyetlen hadúrt a világ hidegvérű gyilkosként ismeri: védjegyévé vált az interneten is látható videofelvétel, amelyen sört szürcsölgetve vallatja és kínoztatja az ország volt elnökét, Samuel Doe-t, majd elveszti a türelmét, katonáival levágatja Doe egyik fülét, és annak szájába rakja. Doe később belehalt a sérüléseibe. Az 1990-ben történt esetről a politikussá avanzsált és Libériában meghatározó szerepre törő Johnson nemrég kijelentette: az egykori elnök halála az ő felelőssége, mert az ő fogságában vesztette életét, de nem fél a háborús bűnök vádjától, hiszen „a felvételen nem látszik, hogy én öltem volna meg Doe-t”. Libéria sötét polgárháborús éveinek egyik szörnyetege manapság a megbánás különösebb jele nélkül nyilatkozik a múltról, és magát megtért keresztényként állítja be.
Johnson 1952-ben született, a fővárosban, Monroviában nevelkedett, nagybátyja családjában. 19 évesen katonáskodásra adta a fejét, belépett a libériai nemzeti gárdába. A funkcionális analfabéta Johnson a hadnagyi rangig vitte, gerillaharcmodort tanult Kadhafi Líbiájában, katonai csendőri kiképzésben részesült hazájában és az USA-ban, ahol feltűnt drákói szigorúsága. A Doe által 1980-ban végrehajtott véres puccs után Johnson az ország új vezetője ellen fordult, majd 1983-ban Elefántcsontpartra menekült. Bosszútól hajtva tért vissza 1989 karácsonyán, mégpedig a kegyetlenkedéseiről, civilek megcsonkításáról és szüleiktől erőszakkal elválasztott gyermekek hadba állításáról hírhedt Charles Taylor tisztjeként. A Monroviát 1990-ben elfoglaló, barátai által csak marsallnak hívott Johnson bárkit megölt vagy megöletett, aki ellenkezett vele. Amikor például a Hare Krisna-mozgalom helyi követői élelmet osztottak az éhező fővárosban, és levélben kérték Johnsont az öldöklés befejezésére, válaszul a St. Paul folyó partján kivégeztetett hat krisnást. Az AP amerikai hírügynökség fotósa pedig szemtanúja volt, hogy Johnson géppisztollyal szitává lőtte a Vöröskereszt jelét viselő egyik segélymunkást, azzal vádolva, hogy rizseladásból húzott hasznot.
A Taylor vezetése alatt egyesült lázadók ismét menekvésre késztették Johnsont, aki ezúttal Nigériába ment. A megtérését egy önjelölt próféta segítette, akinek közvetítésével állítólag kibékült Doe családjával. Száműzetése miatt nem vett részt az 1996–2003 közti második polgárháborúban, és „megtisztulva”, az erőszakról lemondva, a harcok után, 2004-ben tért vissza hazájába, ahol rá egy évre Nimba tartomány szenátorává választották. A tavaly év végi elnökválasztás első fordulójában a voksok 12,5 százalékával harmadik lett. Úgy tűnt, hogy a második fordulóban a Nobel-békedíjas Ellen Johnson Sirleaf csak az ő támogatásával szerezheti meg újabb államfői mandátumát riválisával, Winston Tubmannal szemben. Utóbbi azonban csalásra hivatkozva visszalépett, s később megbékélt ugyan, de Johnson mégsem válhatott királycsinálóvá, sőt a remélt miniszteri posztot sem kapta meg.
A nős, többgyerekes politikus hangsúlyozza, mindig is szűkebb hazája, Nimba érdekeit védte, és az elnökválasztási eredményére utalva úgy véli, már csak azért sem lehet háborús bűnös – mint a Hágában a Sierra Leone-i polgárháborúban játszott véres szerepe miatt a nemzetközi törvényszék ítéletére váró Taylor –, mert nagyon népszerű.
