Lila sárkány, kék boszorkány – ezeken a gúnynevein annak idején csak magánbeszélgetésekben, családi körben emlegették Margot Honeckert, az NDK-t évtizedeken át teljhatalommal irányító Erich Honecker feleségét és politikai tettestársát. Vannak, akik szerint éppen ő volt a házaspáron belül a keményvonalas, nem pedig a férje, a keletnémet állampárt főtitkára, államfő. A 85. évében járó Margot Honecker – aki egyébként arról kapta idézett jelzőit, hogy a hajába előszeretettel festetett kékeslilás árnyalatokat – 1992 óta chilei emigrációban él. Most azért lett ismét a közbeszéd tárgya Németországban, mert úgy döntött, nyilvánosságra hozza férje börtönnaplóját. A négyszáz oldalt kitevő, kézírásos feljegyzéseket – amelyekből eddig csak részleteket közöltek – akkor készítette Erich Honecker, amikor az NDK bukása után a nyugatnémet hatóságok letartóztatták, s bíróság elé állították. Ítélet nem született, tekintettel egészségi állapotára, az eljárást megszüntették, és a felesége után mehetett.
A naplóban esetenként Kicsimnek nevezett Margot Feist nem az első felesége volt Honeckernek. Az ötvenes évek elején a 15 évvel fiatalabb, céltudatos elvtársnő – az úttörőszövetség elnöke – teljesen elbűvölte az akkor a párt ifjúsági szervezetének (FDJ) főtitkáraként már a felső vezetők körébe tartozó, de házas, kisgyermekes Honeckert. A férfi a pártkarrierjét is hajlandó lett volna feláldozni érte, s azt mondta, inkább visszamegy eredeti szakmájába, tetőfedőnek, de Margotot nem hagyja el. A párt és vezetője, Walter Ulbricht végül jóváhagyta a válást és az új házasságot, már csak azért is, mert közben a kapcsolatból gyermek született. Margot rövidesen az oktatási tárcához került, előbb főosztályvezető, majd miniszterhelyettes, s 1963-tól 26 éven át az NDK oktatási minisztere lett.
Az egykori NDK polgárai közül mindenki, aki 40 évnél idősebb, az ő iskolájába járt. Miközben a mai német oktatási rendszerben tartományonként változnak a szabályok, a diák bizonyos keretek között szabadon választhatja meg, miből érettségizik, s a tanárral való vitatkozás, a visszakérdezés lehetőségével és sok egyéb „liberális ármánnyal” fertőzik a fiatalok fejét, Margot NDK-jában nem volt semmiféle elhajlás. Egységes, zárt, fegyelmezett iskolarendszer működött, határozott követelményekkel, igazi porosz szellemben. Ennek megfelelően Margot a hetvenes években bevezette a középiskolások számára a honvédelmi foglalkozást: elméleti oktatás, két hét tábor, némi katonai előképzés, célba lövés, felkészülés az osztályellenség támadásának esetére.
Ma is az osztályharc, a kapitalizmus és a kommunizmus nemzetközi küzdelme azok a kategóriák, amelyekben az 1994 óta özvegyen élő Margot Honecker gondolkodik. Egyre szűkebb körben, de megünnepli október 7-ét, az NDK megalakításának évfordulóját, s kapcsolatot tart a dél-amerikai baloldali mozgalmakkal. Négy éve magas kitüntetést vett át Daniel Ortega nicaraguai elnöktől (HVG, 2008. július 26.), tavaly pedig Raúl Castro oldalán ott állhatott a tribünön a kubai hadsereg díszszemléjén. De legjobban az foglalkoztatja, ami Németországban történik. Naponta 4–6 órát tölt a számítógép előtt, internetezik, e-maileket ír, újságot olvas. Egyik látogatója szerint a hamburgi Der Spiegel hetilap online változata a kezdőlapja, ami azért mégiscsak haladás ahhoz képest, hogy az ő idejükben, vagyis az egykori NDK-ban nem ez volt az első számú olvasmány. Világnézetét persze azért nem tudja megrendíteni, még mindig vallja, hogy az NDK volt a két német állam közül a jobbik. Bízik abban is, hogy egyre több ember jön majd rá, mit is vesztett a keletnémet munkás-paraszt állam megszűnésével. Amit ő veszített, azok saját bevallása szerint egészen hétköznapi dolgok. A kirándulás a német erdőben, a gombaszedés. Ezek hiányoznak neki, mondta egy látogatójának. Hogy ő kinek hiányzik, arról nem esett szó.
