Tim Hetherington – a hős tere
Első munkái a hajléktalanok lapjában, a profi újságírók által készített londoni The Big Issue-ban jelentek meg a kilencvenes évek végén. Az ezredforduló után Nyugat-Afrikát járta be, operatőrként örökítette meg a második libériai polgárháború szörnyűségeit. 2007-ben World Press Photo-díjat kapott az afganisztáni Korangal-völgyben készült felvételért, amely egy megfáradt, kétségbeesett amerikai katonát ábrázol. A Liverpoolban született fotóriporter Restrapo címmel dokumentumfilmet is forgatott a helyszínen. Az amerikai Vanity Fair magazin 40 éves fotósának életét tavaly áprilisban oltotta ki egy páncéltörő gránát a líbiai Miszrátában. A Kadhafi ellen harcoló erők róla nevezték el az ország északkeleti részén lévő Adzsábia város főterét.
Stephanie Sinclair – intim közelség
Háborús konfliktusoktól sújtott térségek társadalmi kérdéseit, emberi jogi témákat, különösen nők, gyermekek sorsát dolgozza fel. A képeit a harmadik világbeli régiókban készítő, 39 éves Stephanie Sinclair a floridai egyetem fotós szakának elvégzése után első külföldi megbízatását a Chicago Tribune-tól kapta: az iraki háborúról tudósított. Bejrútban 2006-ban a 34 napos izraeli–libanoni háborút dokumentálta. Legmegdöbbentőbb fotósorozatának témája az indonéz lányok körülmetélése, amiért 2009-ben Olivier Rebbot-díjat kapott. Megrázóak a gyereklányok kiházasításáról, valamint a férjük általi szexuális bántalmazás, meggyalázás miatti elkeseredésükben magukban szándékosan kárt tevő, arcukat savval elcsúfító afganisztáni nőkről készült felvételei.
Lynsey Addario – női perspektíva
Harmadik világbeli asszonysorsok, nők háborús konfliktusokban, az anyaság és a nemi diszkrimináció azok a témák, amelyek a leginkább foglalkoztatják. Lynsey Addario rendszeresen készít fotósorozatokat a National Geographic, a The New York Times, a Newsweek és a Fortune lapoknak. A Buenos Aires Herald munkatársa volt, dolgozott az amerikai AP hírügynökségnek. Szudáni és csádi menekülttáborokban készült megrázó felvételei bejárták a világot. A 39 éves amerikai fotós számos rangos szakmai díj birtokosa, tavaly ősszel, alig pár hónappal az után, hogy négy társával kiszabadult Líbiában a Kadhafihoz hű fegyveresek fogságából, a The New York Times megbízásából lehengerlő fotósorozatot készített indiai szülőszobákban.
Jurij Kozirjev – orosz rulett, kamerával
Hat évet töltött 2003–2009 között a világ egyik legveszélyesebb városában, Bagdadban az amerikai Time magazin felkérésére, az 1963-ban Moszkvában született Kozirjev. Tapasztalt haditudósító volt, korábban végigfotózta az oroszországi konfliktusövezeteket, többek között a két csecsenföldi háborút. Példaképe a Vörös Hadsereg fotósa, Jevgenyij Haldej, aki a világtörténelem egyik legfontosabb pillanatát, a berlini Reichstag épületére a szovjet zászlót kitűző katonát kapta lencsevégre 1945 májusában. Kozirjev ott volt az arab tavasz sorsdöntő eseményeinél, Bahreinben, Jemenben, Líbiában és Egyiptomban készült fotóiért több díjban részesült.
James Nachtwey – világpolgár a barikádokon
Ötször kapta meg a Robert Capa-aranymedált, kétszer a legjobb haditudósítóknak járó Bayeaux-díjat, a Martin Luther King-békedíj tulajdonosa. Róla szól Christian Frei svájci filmrendező 2002-ben a dokumentum kategóriában Oscar-díjra jelölt filmje, a War Photographer. A művészettörténetet és politológiát tanult, autodidakta fotóriporter első megbízatása 1981-ben a polgárháború szélére sodródott Észak-Írországba szólt. Szinte nem volt olyan háborús esemény az utóbbi három évtizedben, amiről a most 63 éves fotós ne tudósított volna. 2003-ban Irakban tűzharcban súlyosan megsérült.
