HVG, 2012. február 25.
A vagyonnyilatkozatokat sokan górcső alá vették már, de olyan kimutatás még nem készült, ami pusztán a politikusi pozíciókért járó havi jövedelmet mutatja ki. Márpedig a többség „politikusi fizetése” két éve változatlan. A politikába hosszú ideje bebetonozottak átlagon felül tehetősek, sokan döbbenetes ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A középosztálybeli szavazók igencsak meglepődnének, ha olvasgatnák a vagyonnyilatkozatokat. Néhány képviselő még nem égette fel maga mögött a civil állását, így „rendes” fizetése is van. Az általam készített mellékelt táblázat tehát kizárólag a politikusi állásokból szerzett havi javadalmakra szorítkozik (képünkön az első helyezett Budai Gyula), hisz ezt fizetik közpénzből. Ez az egyetlen objektív mérce, amely számszerűen kimutatja, mennyire becsüli önmagát a politikusi réteg az állami bérből és fizetésből élő tömegekhez képest. A tiszteletdíjaknál arról se feledkezzünk el, hogy egy átlagos képviselő „fizetett szabadsága” évi 2-3 hónap, és az év többi része is eleve kötetlen életmódot biztosít minden érintettnek (ez az önkormányzati képviselőkre is igaz, akik a nagyvárosokban havi néhány nap időráfordítással keresnek minimum egy havi magyar átlagbért).
ARADI PÉTER
(BUDAPEST)
A kőgazdag báró Sina Simon egykor megvette, majd kisvártatva egy belga banknak eladta a gödöllői kastélyt, melyet a magyar állam a kiegyezéskor visszavásárolván I. Ferenc Józsefnek ajándékozott. Amúgy Sina horribilis összegeket adott közhasznú célokra, és nem ő volt kortársai közül az egyetlen. Itt csak Semsey Andort, báró Kemény Jánost, Nemes Marcellt és a díja okán ismert Baumgartner Ferencet említem. Mindezt most Simor András miatt „aktualizálom”, aki egy forint híján lemondott a fizetéséről a tehetséges és rászoruló közgazdasági hallgatók javára. Anno Gyurcsány is élt hasonló gesztussal, de a rendszerváltásig birtokolt szerényebb vagyonukat látványosan megsokszorozók nemigen hajlanak efféle Széchenyi ihlette önzetlen hazafiaskodásra. Ám legyünk méltányosak: kétségkívül ott van Demján Sándor és a Príma Primissima. Igazából a törvényhozók busás javadalmazásáról készített kimutatásuk – s itt most eltekintek attól, hogy a bevallások lézerpontosak-e - „akasztott ki”. Ma nagyon megéri honatyának, honanyának lenni, és a plebsért aggódót alakítani. Ha egy ellenzéki tömörülés – civil! – azokból a táblázatokból tömegével óriásplakátokat formálna, majd országszerte kiragasztaná, az alighanem nagyot durranna.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
