HVG, 2012. március 10.
„Dél-Afrika az ország minden polgáráé” – idézi dél-afrikai elnöki tanácsadó interjúalanyuk Nelson Mandelát, majd hozzáfűzi: „a fehérek védekezésre készültek, de mit mondhattak volna erre az üzenetre?” Nos, akadnak fehérek, akik azóta is fegyveres védekezésre kényszerülnek, mégpedig a hírhedten rossz közbiztonság mellett azért is, mert a fehér farmereket rendszeresen megtámadják, sőt megölik. Mint a német Die Zeit hetilap terjedelmes helyszíni riportjában nemrég olvastam, alig telik el hét, hogy meg ne gyilkolnának egy farmert. Az adatok bizonytalanok, de a lap szerint 1991 óta (az apartheid-rendszer 1994-ben szűnt meg) 1900 fehér földbirtokost öltek meg. A húsz évvel ezelőtti 62 ezer farmerből ma már csak 40 ezer gazdálkodik. A helyzet nem annyira tragikus, mint a Mugabe elnök uralma alatt tönkretett Zimbabwéban, de a dél-afrikai fehér gazdálkodók egy része fontolgatja, hogy környező országokban vagy akár Grúziában vásárolt vagy bérelt földeken újrakezdi az életét. Nem könnyítik meg a helyzetet egyes rasszista farmerek napjainkban is folytatódó kegyetlenkedései a feketékkel szemben. Az sem vigasz, hogy dél-afrikai kriminológusok szerint a támadásoknak csak kis töredékét motiválja a feketék rasszizmusa, az indok jóval inkább az, hogy kilátástalan helyzetű fiatalok, akiknek nincs veszítenivalójuk, onnan rabolnak, ahonnan van mit elvinni, márpedig vidéken erre csak a fehérek farmjai kínálkoznak.
NEUMANN LÁSZLÓ
(MISKOLC)
