Disznónak nevezte Henrique Capriles Radonskit, az ellenzék államfőjelöltjét Hugo Chávez, a Venezuelát 13 éve irányító jelenlegi elnök. A dühét az váltotta ki, hogy Capriles szerinte az ő baloldali ideológiáját meglovagolva próbál híveket szerezni az októberi elnökválasztásra. A 39 éves Capriles eddig kerülte a konfrontációt az államfővel. Ha lehet, ki sem ejti a nevét, és egyik fő kampányüzenete, hogy elég volt az eddigi állandó háborús hangulatból, az országnak nyugalomra van szüksége. Beszédei során Capriles fiatalságot és energiát sugároz, de nem használja ki, hogy Chávez a napokban újabb műtéten esett át Kubában, és lábadozó rákbetegként nem éppen ereje teljében vág neki a kampánynak.
A Caracasban született Capriles felmenői apai ágon holland – pontosabban curacaói szefárd – zsidók, anyain orosz és lengyel kivándorlók, a dédszülei a második világháború idején a treblinkai koncentrációs táborban haltak meg. Ő azonban már buzgó katolikusnak tartja magát, és követői – valamint a venezuelai zsidó szervezetek – határozottan visszautasítják Chávez rasszista megjegyzéseit Capriles származására és állítólagos cionista érzelmeire.
Az angolul folyékonyan beszélő Capriles üzleti jogot tanult Caracasban, majd külföldi tanulmányokat folytatott. Kezdetben ügyvédi irodákban és a családi vállalkozásokban dolgozott – a família érdekeltségei az egész országban ismertek, ingatlancégek, mozik, iparvállalatok, médiavállalkozások tartoznak hozzá. Fiatalon belevetette magát a politikába, 25 évesen már parlamenti képviselő volt, nem sokkal később az alsóház – Venezuela történetének legfiatalabb – elnökévé választották. Capriles 2000-ben a Caracashoz tartozó Baruta városrész polgármestere lett. 2004-ben újraválasztották, Chávez szappanopera-színész jelöltjét győzte le. Közben akadt egy szépségfolt: 2002-ben négy hónapra bebörtönözték, mivel a Chávez-ellenes puccskísérlet idején, amikor a tüntetők megtámadták Kuba caracasi nagykövetségét, a vádak szerint polgármesterként nem tett meg mindent a képviselet védelméért, sőt szította az erőszakot. Később felmentették, és szavai szerint a börtönben még inkább hívővé vált.
2008-ban Miranda állam kormányzója lett, ahol brazil mintára Zéró éhség címen programot indított a szegénység felszámolására. Híveivel élelmiszert osztottak, segítették 2500 család lakhatását, iskolákat újítottak fel. 2010-ben Mirandában az árvíz idején személyesen részt vett a mentésben, a fotókon derékig vízben állva szerepelt, miközben Chávez helikopterről szemlélte a katasztrófát. Beszédei alatt latinosan gesztikulál, célja, hogy Venezuela „ismét nagy ország” legyen. Tudja, hogy kell a társadalom veszteseinek nyelvén beszélni, járja is a legszegényebb körzeteket, hogy magához csábítsa a populista Chávez híveit. A szegénynegyedeket sokszor különösebb kíséret nélkül, motoron keresi fel, és előszeretettel kosárlabdázik a helyiekkel. Politikai példaképe a balszélről magát középre manőverező Luiz Inácio Lula da Silva volt brazil elnök.
A családcentrikus latin-amerikai államban nagy hátránya, hogy nőtlen, ami a kampányban egyre többször szóba is kerül. Bár magánéletéről nem sokat tudni, a minap kijelentette, hogy „hiszek a családban, és most rajtam a sor”, arra utalva, hogy érzi, ideje megnősülni. Ezen aztán a média sokat gúnyolódik, egyes lapok közvélemény-kutatást végeztek olvasóik körében arról, milyen nő illik az elnökjelölthöz.
