HVG, 2012. március 10.
Összeállításuk a történelmi félmúltba visszanyúlva, egykor többségében felkapott, de ma már olvasói érdeklődést nem inspiráló művekkel foglalkozik. Legtöbbjük „elárvultsága” bízvást megérdemelt, ám például a Parasztok Reymonttól – hogy a külföldi művek közül csak egyet ragadjak ki –, szerintem idővel újra frekventált lesz. Lemaradt a listáról többek között a Kopjások, melyet Berkesi András Kardos Györggyel együtt írt, pontosabban a javát inkább az utóbbi alkotta, „pártfeladatként” – miként a rákérdező Moldova Györgynek egyszer ő maga elmondta. S most itt óhatatlanul egy mai kiadvány – Börcsök Mária: Kettészakadt Magyarország (Kossuth Könyvkiadó, 2012) – mostani fogadtatása és majdani sorsa gondolkoztat el. Vajon dühödt ellenindulatokat fog-e gerjeszteni azokban, akik kétszer is kiöblítik a szájukat, mielőtt kimondják a „nemzet” szót? Börcsök, aki az államalapítástól egészen az 1848-as szabadságharcáig elemzi a magyar történelem meghatározó személyiségeinek tetteit, engem elgondolkodtatott.
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
