HVG, 2012. március 17.
Fontosnak tartanám, hogy az ügynöktörvény kapcsán a döntéshozók gondolják végig a témát a megfigyeltek védelme szempontjából is. Ha jól értem a javaslatokat, vannak olyan törekvések, amelyek széles körű betekintést óhajtanak nyújtani nemcsak az ügynökök személyét, hanem a jelentések tartalmát illetően is. Meggyőződésem szerint a jelentések olvasója már akkor sérti az áldozatok jogait, ha a publikálást mellőzve „csupán” ismerősi körben terjeszti információit. S mi akadályozhatja meg, hogy például üzleti riválisáról szerezzen valaki adatokat? Röviden szólva: azt a jogtalanságot, melyet az önkényuralom vezetői elkövettek azzal, hogy az ügynökökön keresztül információkat gyűjtöttek az egyes polgárokról, most virtuálisan kiterjesztenék voltaképpen az egész magyar társadalomra. Az akták megismerése még a kutatók esetében is problematikus, hiszen az előző rendszer működésének feltárásához nincs szükség arra, hogy az áldozatok barátairól, magánéletéről szerzett információkhoz hozzájussanak. Szerintem az „intim adatok lefedése” sem megoldás. Azt nem ítélheti meg egy irattáros, hogy valaki milyen adatát tekinti „intimnek”, illetve hogy nem kívánja-e védeni a nem intimnek tartott információt is. Az ügy lezárásához teljesen elegendő lenne, ha közzétennék a megfigyelőknek, a tartóiknak, azok feletteseinek, az államvédelem képviselőinek a teljes névsorát.
SÜMEGI LÁSZLÓ
(BUDAPEST)
