Nem iszik kávét, leszokott a dohányzásról, a legnépszerűbb dietetikus útmutatásai alapján lefogyott, kerüli a nehéz ételeket, egyedül a velőnek nem tud ellenállni Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldali pártokat tömörítő francia Baloldali Front elnökjelöltje. Az életmódváltással a 60 éves politikus a profi sportolók állóképességét megszégyenítő lendülettel kampányol. Hangzatosan antikapitalista, populizmussal átitatott retorikája egyre nagyobb tömeget vonz. Vörös zászlókat, léggömböket, kommunista szlogeneket felvonultató transzparenseket a kezükben tartva a minap 120 ezren kísérték Párizs belvárosán át a francia forradalom szimbólumának tekintett Bastille térre, ahol polgári felkelésre szólította fel híveit.
A kampányában a 340 ezer eurón felüli jövedelmek elkobzását, a minimálbér emelését és a nyugdíjkorhatár csökkentését ígérő politikus támogatottsága január óta a duplájára nőtt. 15 százalékkal a harmadik legnépszerűbb jelölt az ellenzéki szocialista Francois Hollande és az újrázni próbáló konzervatív Nicolas Sarkozy államfő után. A hetvenes évek legendás kommunista politikusát, a néhai Georges Marchais-t példaképének tekintő, ám magát köztársaságpárti szocialistaként meghatározó Mélenchon szereplése döntően befolyásolhatja a végeredményt. Az első fordulóban szavazatokat vehet ugyan el a szocialisták jelöltjétől, ám a másodikban támogatása Hollande győzelmét hozhatja.
A francia forradalom és a párizsi kommün eszméit a venezuelai Hugo Chávez és a bolíviai Evo Morales államszocializmusával vegyítő Mélenchon a francia gyarmati időkben, 1951-ben a marokkói Tangerben született, apja távírász, anyja tanítónő volt. Utóbbival 1962-ben Franciaországba költözött, mert miután a szülők elváltak, a közösségben tarthatatlan lett a mélyen vallásos anya helyzete. Egy felső-normandiai kisvárosban kötöttek ki, Mélenchon katolikus iskolába járt. Az 1968-as diákmegmozdulások idején gimnazistaként a lázadók mellé állt. A besanconi egyetemen filozófiából diplomázott, családot alapított, tanárként, újságíróként dolgozott. 1972-ben csatlakozott a trockista Nemzetközi Kommunista Szervezethez, mozgalmi névként a Bastille lerombolásában részt vett, sörgyárosból tábornokká vált Santerre nevét vette fel. Öt év után szakított a csoportosulással, és 1977-ben belépett a szocialista pártba.
Önkormányzati képviselő lett, egyetlen gyereke anyjától elvált. 1986-ban szenátorrá választották, ő volt akkor a legfiatalabb a felsőházban, és Francois Mitterrand szocialista államfő nagy tisztelőjének számított. 1997-ben a pártelnökségért is harcba szállt, de alulmaradt Hollande-dal szemben. A NATO-t és jelenlegi formájában az EU-t egyaránt elutasítja, ám az unió kapcsán a szorosabb integráció alapjait megteremtő maastrichti szerződést még támogatta. 2005-ben viszont már a Franciaországban népszavazáson elutasított uniós alkotmány ellen kampányolt. Három évvel később kilépett a szocialista pártból, és megalakította a Baloldali Pártot, s európai parlamenti képviselő lett.
A fekete öltönyéhez mindig vörös nyakkendőt viselő Mélenchon jellegzetes dús haját két évtizede ugyanott, a szenátorok fodrászánál vágatja, szabadidejében pedig vidéki házában kertészkedik. Kikapcsolódásként Mozartot, a hatvanas évek beatkorszakából ismert Marianne Faithfullt és a legendás francia sanzonénekest, Georges Brassens-t hallgatja. Gyönyörűen ír és rajzol, erőnlétét pedig – nem csak a kampányok idején – úszással és karatéval javítja.
