Vannak, akiknél Magyarország jobban teljesít. Az egészség dolgában például rendre maga mögé utasítja Bulgáriát, Szerbiát, Lettországot, Ukrajnát vagy éppen Kazahsztánt. Egyebek mellett ez is kiderül az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb elemzéséből. A WHO európai régiójához tartozó 53 ország – köztük a volt Szovjetunió tagköztársaságai, a jugoszláv utódállamok és Izrael is – friss egészségügyi látlelete azt mutatja, hogy tovább növekszik az egészségben megélhető kor. Ugyanakkor még mindig elég nagy a különbség – átlagosan 7,5 év – a férfiak és a nők élettartamának várható hossza között. Az öreg kontinensen továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek szedik a legtöbb áldozatot, ezeket követik a rosszindulatú daganatok. Mivel folytatódik a régió 900 milliós lakosságának városokba áramlása, a világszervezet azzal számol, hogy néhány évtizeden belül tízből nyolcan városlakók lesznek, ennek minden egészségügyi kockázatával. A WHO európai elemzői szerint a legfőbb gond az, hogy még mindig méltánytalanul nagyok az országokon belüli és az országok közötti különbségek. A hatékony egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei, a politikai, szociális, gazdasági és környezeti különbségek kedvezőtlenül befolyásolják egyes társadalmi rétegek egészségi állapotát, életkilátásait.
Az elöregedés töretlenül folytatódik: az európai régióban ma a lakosság 15 százaléka idősebb 65 évesnél, az évszázad közepére pedig az előrejelzések szerint minden negyedik ember ebbe a korosztályba fog tarozni. A 0–14 évesek 17 százalékkal képviseltetik magukat a régióban, és úgy tűnik, hogy a távozók és érkezők negatív egyenlege, vagyis a népesség fogyása elsősorban a kelet-európai térségben folytatódik. A 2010-ben született csecsemők várható átlagos élettartama meglehetősen széles skálán, 68,7–82,2 év között szóródik (lásd grafikonunkat). „Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon a születéskor várható átlagos élettartam elérte a 74,5 évet. A férfiaknál 4,8, a nőknél 3,7 évvel hosszabbodott meg, így csökkent a két nem élethosszkilátása közötti szakadék. Ezzel a magyar férfiak most érték el a nők negyedszázaddal ezelőtti születéskor várható élettartamát” – elemezte a HVG kérésére a legfrissebb adatokat Jakab Zsuzsanna, a WHO európai regionális irodájának igazgatója. „A magyar fiúgyermek 7,4 évvel, egy leánygyermek 5,1 évvel rövidebb életre számíthat, mint egy átlag európai, és életük 21, illetve 25 százalékát nem egészségesen fogják leélni, ha a jelenlegi népegészségügyi helyzet nem változik” – ez a kritikus értékelés pedig az egészségügymentő Semmelweis-terv megállapítása.
A jó fizikai és mentális állapotban megérhető időskor fontos, de nem elsődleges célja az európai országok egészségpolitikájának. Kiemelt figyelmet az idő előtti halálozás – a statisztika a 65 évesnél fiatalabban elhunytakat tekinti ilyennek – csökkentésére kell fordítani. A csecsemőkori halálozás arányszáma a kontinensek közül az európai régióban a legalacsonyabb, a 100 ezer élveszületésre jutó 7,9 fős veszteséggel. Az eltérések azonban Európán belül is sokkolóan nagyok: a legjobban teljesítőknél az átlagnál 50 százalékkal kedvezőbb ez a mutató, a sereghajtóknál pedig 60 százalékkal nagyobb az újszülöttkori veszteség. Ez az a kevés terület egyike, ahol Magyarország az 5,3-as mutatójával az élbolyban található. Nem mondható el ugyanez a szív- és érrendszeri bajokról, különösen nem a 65 évesnél fiatalabb áldozatok arányáról. A WHO statisztikája szerint 100 ezer lakosból még mindig 100-at érint a korai szívhalál, jóllehet az 1995-ben feljegyzett negatív csúcshoz képest ez 30 százalékos javulást jelent. A magyar veszteségek ezen a területen mind az európai régió, mind pedig az unióhoz velünk egy időben csatlakozott tagországok (EU12) átlagát – 5, illetve 7 százalékkal – meghaladják.
A rosszindulatú daganatos betegségek előfordulási gyakorisága – derül ki a WHO számvetéséből – az elmúlt három évtizedben 32 százalékkal nőtt. Ez a trend a világszervezet 2020-ig szóló előrejelzése szerint nem is fog megváltozni: mind a megbetegedési, mind pedig a halálozási arányszám tovább emelkedik. A régió lakosságának több mint a felét kitevő EU-ban évente 2,5 millió új daganatos betegséget diagnosztizálnak. A férfiak közül a legtöbb áldozatot a tüdő, a vastagbél, a gyomor és a prosztata daganata szedi, a nőknél az emlő-, a tüdő-, a méhnyak- és a petefészekrák áll a lista élén. A magyar statisztikák mind összességében, mind pedig részleteiben riasztóan meghaladják a régió, sőt az EU12 átlagát is. Az előbbihez mérten a rákos megbetegedések előfordulása 70 százalékkal, a halálozás pedig közel 90 százalékkal magasabb.
A világszervezet szakértői számszerűsítették azokat a kockázati tényezőket, amelyek döntő szerepet játszanak a rokkantságban, betegségben töltött életévek számának növekedésében, végső soron pedig siettetik a véget. Korántsem meglepő, hogy az egészség legfőbb elrablójaként a dohányzást és a mértéktelen alkoholfogyasztást nevezték meg. Ugyanakkor nem csak a szenvedély rabjai vannak veszélynek kitéve: a helytelen életmód, így a mozgáshiány, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellőzése, a túlzott sóbevitel is megteszi a magáét. A szív- és érrendszeri, valamint a rosszindulatú daganatos betegségek magyarországi gyakoriságát nagyrészt megmagyarázza, hogy a napi rendszerességgel dohányzók arányát tekintve a magyar férfiak a legtöbbet füstölő európai felső egyharmadba kvalifikálták magukat: minden harmadik felnőtt férfi rabja e szenvedélynek. Ezen egyelőre az sem változtatott, legalábbis a leszokást nem motiválta – derült ki az Országos Egészségfejlesztési Intézet legfrissebb felméréséből –, hogy a tavaly januárban hatályba lépett, a nem dohányzók védelmét szolgáló törvény jelentősen korlátozta a füstölési lehetőséget. Egyéb népegészségügyi program híján – 2010 óta ugyanis nincsen ilyen Magyarországon – joggal hivatkozik az egészségügyért felelős államtitkár minden alkalmat megragadva arra, hogy mekkora siker volt a törvényhozással elfogadtatni ezt a jogszabályt. Nem mellesleg, ehhez egyetlen költségvetési forintot sem kellett elhasználni, ahogyan a házi pálinkafőzés legalizálásához sem, amely az Orbán-kormány egyik első lépése volt. A házi szesz ilyetén támogatása – a kommersz bolti holmi rovására – aligha veszélyezteti az ország előkelő helyezését: a magyarok a régiós fogyasztási rangsor tízes élmezőnyébe itták be magukat. Ez nem kis szó, hiszen a világon az európai régióban fogy a legtöbb alkohol – tiszta szeszben számolva 12,5 liter személyenként és évente –, ami a világátlag duplája.
Idősek a Duna-parton
Végel Dániel
Éppenséggel a gazdasági válság sem kedvez az egészségnek: a jövedelem szintje és a létbiztonság, a foglalkoztatottság és az oktatásban töltött évek is hatással vannak a jóllétre. A munkanélküliségi ráta 3 százalékos – viszonylag rövid idő alatt bekövetkezett – növekedése a WHO jelentése szerint 5 százalékkal emelte meg a 65 évesnél fiatalabbak körében az öngyilkosságokat. Az európai átlagnál mondhatni tradicionálisan magasabb a magyar adat: míg az előbbi 100 ezer lakosonként 13,4, a hazai 24,6. Jóllehet az európai régió szegényebb országaiban is növekszik a lakosság jövedelme, a különbségek máig óriásiak. A legtehetősebb Luxemburg, ahol 2009-ben 105 ezer, a legszegényebb pedig Tádzsikisztán, ahol 700 dollár volt az egy főre jutó GDP. Magyarország a 27. ebben a rangsorban. Nem csupán a válság következménye, hogy Magyarországon az egészségügyi közkiadások részesedése a GDP-ből a 2009-es 5,1-ről 2012-ben 4,8 százalékra csökkent. Orosz Éva, az ELTE egészségpolitikai és egészség-gazdaságtani tanszékének vezetője számokkal bizonyítja, hogy az elvonás 1992 óta tart, amikor még 6,6 százalékos volt a közkiadások részesedése a GDP-ből. Húsz évvel ezelőtt az egy főre jutó egészségügyi közkiadás elérte az akkori 15 uniós tagország átlagának 50 százalékát, 2010-re ez 36,7 százalékra morzsolódott le. „Nem lenne fair az egészségügyi kiadásokat kizárólag a legfejlettebb ipari országok GDP-arányos költéséhez mérni” – tanácsolta a WHO igazgatója a HVG kérdésére. Reálisabb a visegrádi négyekkel való összehasonlítás; a cseh és a szlovák állam többet költ, a lengyel pedig a magyarral közel azonos mértékben finanszírozza az egészségügyet. A balti államok viszont még sokkal szűkebben mérik a támogatást. A baj az, hogy akár az EU12-höz, akár a régiós átlaghoz mérjük a költést, növekszik a lemaradásunk, miközben a zsebből fizetett magánkiadások – a gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre, a hálapénzre, valamint az orvosi magánrendelések igénybevételére fordított összegek nagysága – töretlenül ívelnek felfelé.
GÁTI JÚLIA
