HVG, 2015. május 16.
A népvándorlás folytatódik. Alaposan feldolgozták a kivándorló magyarok kérdéskörét, a „Gyere haza, fiatal” program apropóján. Maga a program veszett fejsze nyele, hiszen ilyen keveset kínálva lehetetlen visszahívni azokat, akik a külföldi munkavállalással sokkal többet nyertek. Anyagilag is, de az élet minősége szempontjából még inkább. (Találó a címlap is: „Unod a demokráciát? Gyere haza!”) Van, aki Keletre utazna, hogy otthon érezze magát (hadd menjen!), és van, aki Nyugatra. Az utóbbiak jóval többen vannak. Nincsen ebben semmi új. A népvándorlás korában is ez volt a fő irány, és bennünket is egyre nyugatabbra csalogatott a csodaszarvas. Keletről most is jönnek, jönnének hozzánk bőven, csak nem akarjuk őket beengedni. Pedig a logika nagyon hasonló: az elöregedett nyugati országoknak életbevágóan fontos a keleti bevándorlás. Pakisztánból a Balkánra, a Balkánról Magyarországra, Magyarországról Ausztriába, Németországba, Nagy-Britanniába. (Onnan pedig gyakran Amerikába.) A bevándorlók jelentik a jövőt –, legalábbis az „őslakosok” nyugdíjalapját. Nem lenne ezzel semmi baj, csak a nemzetállamokat kellene újradefiniálni, igazodva a népesség mozgásához. Például a szülőföld helyett a lakosságra kellene helyezni a súlyt. A magyar kormányfő – Antall József szavaival élve – valóban lehetne „12 millió magyar miniszterelnöke”, csak éppen nem rögzített országhatárokkal, hanem érdekképviseleti alapon. (Ha minden így megy tovább, előbb-utóbb úgyis többen lesznek a határon túli magyarok, mint az itthoniak.) Az persze mindenképpen probléma, hogy akik Keleten szereztek képzettséget (többnyire olcsón), azok Nyugaton kamatoztatják a tudásukat, de ennek pénzügyi részén könnyen lehetne segíteni. A fejlettebb országba költözők adójának egy részét (optimálisan a felét) utalja vissza az illetékes adóhivatal az anyaországba! Abból otthon fejleszthetnének, új munkaerőt képezhetnének, és munkahelyet kínálhatnának a még fejletlenebb országokból érkező minőségi munkaerőnek. Végső soron jobban segítené ez a fejletlenebbeket, mint amennyi hiány keletkezne a fejlettek gazdaságában. (Ha ennek nyomán emelkedne az életszínvonal, talán a terrorcselekmények száma is csökkenne valamelyest, hiszen azok mélyén ott van az irigység és a reménytelenség is.) Jelenleg is jön haza némi pénz, de csak a családtagoknak. Addig, amíg ők is ki nem költöznek. Bár ez az ötlet irreálisnak tűnhet, érdemes lenne felvetni, és a fogadó országok illetékeseivel megvitatni. Annyi haszna biztosan lenne, mint a mostani hazahívó kampánynak.
MÁNDY GÁBOR
(BUDAPEST)
