Milyen érzés Vidnyánszky Attila székében ülni?
Szerencsére nem ülök a székében – ez volt az első gondolatom. Ő ugyanis a Nemzeti Színházban tartotta a kuratóriumi üléseket. Komolyra fordítva: nem tekintek úgy erre a posztra, mint Vidnyánszky Attila tulajdonára. Ez egy másik kuratórium: a mi feladatunk az, hogy szűnjön meg a kuratórium és az alapítvány is. Épp azt számoljuk fel, amit Vidnyánszkyék létrehoztak. A feladatunk az, hogy augusztus elsejéig létrejöjjön az az állapot, ami ezt lehetővé teszi: ne maradjanak kintlevőségek, tartozások, jogi ügyek.
Tehát ez sokkal inkább bürokratikus munka, mintsem akadémiai vagy művészeti?
Semmilyen módon nem művészeti vagy akadémiai munka: ez jogi és gazdasági feladat, amit azért mi hajtunk végre, akik nem vagyunk jogi és gazdasági szakemberek, mert a tárgya mégiscsak egy művészeti egyetem. Tudnunk kell, mit jelent egy szerződés tartalma.
Nem hangzik a szakmájába illeszkedő kihívásnak. Miért jelentkezett a feladatra?
Őszintén szólva azt hittem, ennél puhább munka lesz. Amikor jelentkeztem, az lelkesített, hogy végre lehet valamit kezdeni az SZFE-vel. Elég nagy felsőoktatási tapasztalatom van, sokáig voltam vezető beosztásban; az SZFE-n 1989-ben kezdtem tanítani, és huszonöt évvel ezelőttig tanítottam ott. Azt gondoltam, izgalmas lesz kitalálni, milyen legyen az SZFE. A kinevezésemkor szembesültem azzal, hogy ez a munka főleg nem erről szól.
Csalódott?
Abban az értelemben igen, hogy sokkal szívesebben tervezgetném, hogyan működjön az egyetem. De nem szólhatunk bele: kifejezetten szerepel a munkaleírásunkban, hogy nem feladatunk meghatározni az egyetem jövőjét. Ezzel nehéz volt szembesülni. Viszont nekünk kell megteremtenünk annak az alapjait, hogy az SZFE elfogadható és elfogadott, a legitimitását visszanyerő egyetem legyen.
Kovács András Bálint
HVG / Fazekas István
