HVG, 2015. június 6.
A Tormay Cécile leszbikusságát taglaló tabudöntő, egyébként igen érdekes cikkükből az olvasók nem igazán érthették meg, hogy Horthy Miklós kormányzó – hatáskörét túllépve – miért is avatkozott be a Zichy Rafael elleni büntetőperbe, és hogy miért ünnepelte saját győzelmeként azt, hogy bosszút állhatott az írónő tisztességét „kikezdő” arisztokrata grófon. Az ok ugyanis korántsem csak abban keresendő, amit egyébként szintén joggal írtak, vagyis hogy Tormay a Bujdosó könyvével egy csapásra a Horthy-korszak idolja lett. A konkrét esetben sokkal többet nyomott a latban az, hogy 1919. november 16-án a Budapestre fehér lovon, altengernagyi uniformisban bevonult „fővezért” és Nemzeti Hadseregét a Parlamentnél rendezett ünneplésekor a legmelegebben éppen a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöknője köszöntötte. Pátoszos szónoklatában Tormay „magyar hajnalt” és „keresztény feltámadást” emlegetett, a leendő kormányzóról és csapatáról pedig úgy beszélt, mint akikre „négyszáz éve vár a nemzet”. Noha a hála, mint tudjuk, nem politikai kategória, a hat évvel későbbi perbe jogtalanul beavatkozva Horthy alighanem az ominózus, meglehetősen hírhedt beszédet revanzsálta.
TOLLAS ANDRÁS
(VÁC)
