HVG, 2015. augusztus 1.
Érdeklődve olvastam Para-Kovács Imre véleményét a társadalmunkban szunnyadó xenofób gyűlöletről és lehetőség szerinti megnyilvánulásairól. Ugyanakkor a jelenség komplexitása – amelynek jogi, vallási-etnikai, valamint történelmi összetevői vannak – megkívánja, hogy néhány észrevétellel árnyaljam a szerző sommás, szerintem kissé egyoldalúra sikeredett írását. Nem tartom figyelmen kívül hagyhatónak, hogy amikor a jelenlegi bevándorlási invázióról beszélünk, az illegális jelző (magyarán: törvénytelen, törvénysértő) alapvető fontosságú. Aki tudatosan-szándékosan elköveti a határsértést – márpedig tényszerűen erről van szó, hiszen jó pénzért folytatott csempészés az, ami történik –, az jogilag, közigazgatásilag szankcionálandó (nincs mérlegelési lehetőség). A magyar állam kettős kötelezettsége, miszerint belügyi szempontból meg kell akadályoznia a törvénytelen határátlépést, uniós szinten pedig a schengeni határokat kell fokozottan és felelősen védenie. Mindezt tetézi a beáramlás potenciálisan kezelhetetlen mérete. Véleményem szerint a jelenlegi helyzet minden szempontból sürgősségi, és ebben a helyzetben a magyar állam intézkedései – jobb megoldás hiányában – adekvátnak tekinthetők. Vitathatatlan, hogy a kirekesztés különböző formái döntő részben olyan vallási, etnikai csoportok ellen irányulnak, amelyek jelentős arányban súlyos beilleszkedési gondot jelentenek a többségi társadalomnak. Akár Európáról, Kanadáról vagy Ausztráliáról van szó, az előítélet szinte soha nem a beilleszkedésben igen jól teljesítő távol-keletiek ellen irányul. Annak ellenére, hogy „nem úgy néznek ki, mint mi, nem azon a nyelven beszélnek, amelyen mi”. Tehát nem a multikulturalizmus bukott meg, hanem annak csak néhány változata. Lehet struccpolitikát folytatni, és nem tudomásul venni, hogy a súlyos integrációs bajokkal terhelt nyugat-európai városrészekben a lakosok jól meghatározható etnikai és/vagy vallási hátterűek, ettől ez még tény és nem gyűlölet. Ez a közelmúlt és napjaink súlyos kihívása, amelyet nem a Para-Kovács Imre által említett „pirézek” okoznak, de nem is kínaiak vagy vietnamiak. Nem tartom elítélendőnek, ha valaki nem szeretné importálni a fentebb említett, nagyon is létező nyugat-európai szociológiai problémákat. A „politikailag korrekt” kifejezés jegyében azt sem illik tudomásul venni, hogy az egyik nagy létszámú hívővel rendelkező, kora középkori ideológia, az iszlám nem kompatibilis a nyugati értékrendszerrel, hiszen alapja annak tagadása, hosszú távú célja pedig – ne legyen illúziónk – a felőrlése.
WIEGANDT TAMÁS
(BUDAPEST)
