HVG, 2015. október 24.
Sajnálatos, hogy a múlt századi munkásnyúzásról és a kissé futurisztikus (bár Amerikában már meg-megvalósuló), ám annál rafináltabb teljesítmény-ellenőrzésekről szóló összeállításukban meg sem említik a blokkolóórát. Ez az idétlen, a szocialista időkben a gyárak és a hivatalok bejáratánál éktelenkedő ormótlan szerkezet sok mindenre jó volt, csak arra nem, amire eredendően létrehozták. A munkafegyelem megszilárdítására például teljesen alkalmatlan volt. Se szeri, se száma az olyan történeteknek, amikor érkezéskor vagy távozáskor a munkavállalók a társaik helyett (is) „csengettek”, merthogy az óra minden bélyegzéskor jelzett egyet. Azokra az esetekre is kidolgoztak különféle technikákat, amikor a „megvesztegethetetlen” portások nem voltak hajlandók félrenézni. Ekkor szükség volt harmadik emberre is, aki ostoba kérdéssel terelte el a feladatát túl komolyan vevő kapuőr figyelmét az egyébként mindennapos stiklikről. S ennek kapcsán arról is érdemes lett volna szólniuk – s ezt vegyék az egyik érdeklődő javaslatának –, hogy a csapnivaló teljesítményt soha nem lehetett vakfegyelemmel kikényszeríteni, hiszen azzal, hogy valaki a munkakezdetre pontosan megjelent, s nyolc órán keresztül a munkahelyén tartózkodott, még nem teljesített semmit. Hogy ki és miként dolgozik, azt a normális, hozzáértő főnökök a különféle kontrollok nélkül is pontosan tudták.
KÉPES GYULA
(BUDAPEST)
