HVG, 2015. december 19.
A török–magyar kapcsolatokról szóló cikkükben említik, hogy egy székesfehérvári ügyvéd csodával határos módon az izmiti (kocaeli) kőtárban bukkant rá az 1908-ban felavatott Thököly-emlékmű egyik darabjára. El kell mondanom, hogy a csodán túl igen alapos előkészületek és hosszas kutatások nyomán sikerült a Thököly-obeliszk egy márványdarabját – melynek egyik oldalán a magyar, másik oldalán a Thököly-címer látható – megtalálnom görög és római szobrok és szarkofágok között. A 2003-ban történt kutatómunkám során a helyi törökök segítségével sikerült beazonosítanom és megtalálnom azt a helyet is, ahol Virágok mezei házukban (az emlékházat lásd képünkön) élete utolsó éveit töltötte Thököly Imre és Zrínyi Ilona. Azt a hegyet, amelyen a Virágok mezei ház állt, az ott élők azóta Magyar-hegynek, és az alatta folyó patakot Magyar-pataknak nevezik. A hajdan itt lévő majorházat Thököly Imre vásárolta a török nagyvezírtől kapott öterszénnyi pénzből, amelyet a rendszeres járandóságon felül feleségével, Zrínyi Ilonával sorsenyhítőnek kapott. Ottlétemkor a majorháznak már semmi nyoma nem volt, a helyén vadon növő páfrányok voltak egy tisztáson. A helybeliek engedélyével egy fa emléktáblát helyeztem el, amelyet az azóta elhunyt Sárvári József székesfehérvári asztalosmester készített. Thökölyt és feleségét a száműzetésben követték leghűségesebb hívei, a szabadságharc névtelen hősei is. Több mint ezer magyar telepedett le Izmit és Karatepe környékén. A törökök őket magyar „ogluknak”, azaz fiaknak nevezték. Alaposabb kutatás során talán az ő sírjaik is fellelhetők lennének. Ezt nehezíti azonban az, hogy sokan házasságot kötöttek, és ezért török nevet kellett felvenniük. A Virágok mezejére Makovecz Imre jóvoltából emlékkápolna terve készült, amely magyar–török összefogásból remélhetőleg felépül. Thököly Imre és Zrínyi Ilona a nemzeti és hitbéli szabadság védelmét a töröknél kereste. Ennek segítségével az akkori bécsi gyarmatosító politikának nem sikerült a nemzeti és lelkiismereti szabadságot teljesen megsemmisíteni. A törökkel való szövetséget az akkori európai kultúra zászlóvivői nemcsak támogatták, de annak indítványozói és közvetítői is voltak. A történelmi hűség kedvéért el kell mondani, hogy a bujdosóknak menedéket adó Török Birodalom nemcsak hódítónk, hanem rokonunk, harcostársunk és barátunk is volt.
GAMAUF ANDRÁS
(SZÉKESFEHÉRVÁR)
