Képregény – Kockáról kockára
Piszkos Fred, Fülig Jimmy, Gorcsev Iván arcot, gesztusokat és végleges alakot kaptak, és átélhetővé váltak a hatalmas pofonok, tömegverekedések, légiós garnizonok, a kilépést nem garantáló lebujok. A múlt században az olvasók úgy vártak egy-egy újabb epizód megjelenésére, mint ma a sorozatfüggők a kedvenc tv-szériájuk folytatására. A kiváló rajztudását a verbális humor képpé formálásában kamatoztató Korcsmáros Pál a pályafutása során 30 ezer képregénykockát készített. Az első darab, A szőke ciklon 1961-ben jelent meg a Füles magazinban, ahol a legendás Sebők–Zórád–Korcsmáros-képregénytriász tagja főmunkatársként 1957-től a haláláig dolgozott.
Könyv – Ponyváról ponyvára
A budapesti Holokauszt Emlékközpontban április 21-éig nyitva tartó kiállítás egyik installációja Dinnyés László könyvégetést vizionáló rajza, amelyen követhető, kiket és milyen műfajokat fenyegetett a kultúra sokszínűségét korlátozó hatalom a harmincas évek végén. Angol, francia és amerikai kozmopolita írókat, valamint bármit, amit szovjet vagy zsidó szerző írt. A Nova Kiadó 1936-tól P. Howard és Gibson Lavery szerzői néven ontotta a puha fedeles könyveket Pályi Jenő jellegzetes borítóival. 1940 volt a csúcsév, akkor egymás után jött ki az öt P. Howard-alapmű: a Vesztegzár a Grand Hotelban; Az elátkozott part; a Piszkos Fred, a kapitány; A három testőr Afrikában és A tizennégy karátos autó. A könyveket a második világháború után csak a feketepiacon lehetett beszerezni, mígnem 1957-ben a Magvetőnél újra napvilágot látott A láthatatlan légió. A kiadó igazgatóját, Hegedűs Gézát a „könyvesmaffia” megfenyegette, hogy lelövik, ha még egy kötetet megjelentet.
Kabaré – Poénról poénra
„Sándorkám, neked csak színházat szabad játszani” – mondta a pechvogel Rott Sándornak Rejtő az egyik Andrássy úti kávéházban, ahol a mindennapi kártyacsaták harmadik résztvevője Salamon Béla volt. A kor nagy színész-komikusa és két háziszerzője nem csak nagy hévvel verte a blattot, játék közben született a pesti kabaré sok emlékezetes poénja. Rejtő szórta a szüzséket, ahogy az egyik plakát hirdette: ő volt a kacagtatás maximuma. Munkatempóját a drogériákban árult Aktedron nevű stimuláló gyógyszerrel fokozta, amely egyik előidézője volt 1941-ben bekövetkezett idegösszeomlásának. Már hat éve halott volt, amikor 1949-től a vidámszínpadokon Nóti Károly és Nádassy László mellett újra sztárszerzőnek számított.
Színház – Színről színre
Tükör, sminkkészlet, egy üveg pezsgő, néhány szál virág: a primadonnák öltözője semmit nem változott a műfaj feltalálása óta. Rejtő próbálkozott a filmiparban is – egyik kísérlete, a Miss Halhatatlan 3 oldalas szinopszisa a Paramount Stúdió pesti igazgatójához is eljutott, ám végül nem valósult meg –, de sokkal közelebb állt hozzá az operettkulissza. A kiállítás címét is viselő, zajos sikert arató, nagy szériát megélt Aki mer, az nyer bemutatója 1935-ben volt Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével. A librettista ifjúkorában színészkarrierről álmodozott, elvégezte Rákosi Szidi színitanodáját; pályafutása akkor szakadt meg, amikor egy előadás beteghordó epizodistájaként a nyílt színen elejtette a gondjaira bízott Törzs Jenőt.
Sors – Évről évre
Le vagyok sújtva, fel vagyok dobva, így megy nálam, le és fel tegnap óta – adta egyik szereplője szájába saját keserűségét az 1905-ben Reich Jenőként született kalandregény-, kabaré-, színmű- és operettszerző. A Jókai Mór mellett az egyik legtöbbet olvasott magyar szerző az „egy-két pofon ide vagy oda nem számít” életmentő filozófiájával és túláradó fantáziája révén a világ számos országát bejárta, de Budapesten érezte magát a legjobban. A bokszringben is ügyesen mozgó, hatalmas termetű, a Kertész utcai polgári iskolában pallérozódó fiú érdekes módon nem földrajzból vagy humán tárgyakból tűnt ki, hanem testnevelésből. Micsoda fátum, hogy a dacos optimista Rejtő mindössze 38 éves volt, amikor – az ő szavaival élve – „humortalanították az életét”, és a 2. magyar hadsereg munkaszolgálatosaként 1943. január 1-jén meghalt.
