Stressz, szorongás: helló!
A stressz az életünk része. Ha akarjuk, ha nem. Még el sem kezdődött a napunk, de már előtte éjjel azon stresszelünk, hogy fog-e ébreszteni reggel az óra. Aztán azon, hogy beérünk-e dolgozni, hogy biztos jól nézünk-e ki… kávészünetben a facebook barátaink miatt, mert már megint sokkal izgalmasabb életük van, mint nekünk. Ha ez a stressz szint elég magas, szorongásos zavarokhoz vezethet, a magyar népesség 6%-a szenved benne. Egy 17 fős teamből legalább 1 ember.
"Stressz az, amit annak gondolsz"
A stressz megbetegít. Hosszú a lista, milyen megbetegedéseket idézhet elő: szív- és érrendszeri, emésztőszervei betegségek, allergia, szexuális és pszichiátriai zavarok.
De mit is hívunk pontosan stressznek? Sok definíciót hallunk rá, az én kedvencem így hangzik: „Stressz az, amit annak gondolsz”. Míg vannak olyan tényezők, amik egyértelműen elindítják testünkben a stresszválaszt (például szélsőséges időjárási viszonyok vagy egy szerettünk elvesztése), a legtöbb napközben átélt stresszhelyzet csak attól függ, hogyan gondolkodunk róla.
A stresszel együtt járó negatív gondolatok és szorongás olyan, mint a futóhomok: minél inkább ki akarunk jutni belőle, annál mélyebbre süllyedünk. Minél kétségbeesettebben kapálózunk, próbáljuk meg visszaszorítani a fájdalmat, a félelmet, a dühöt, az olyan gondolatokat, mint: „nem vagyok elég jó”, „nem érdemlem meg a pozíciómat és erre előbb utóbb a többiek is rá fognak jönni”, annál több energiánkat emészti ez fel.
Szelíd démonok
De akkor mégis mi a megoldás? Tegye fel a kezét az, aki gondolt már arra, hogy megszelídíti a démonjait. Ahelyett, hogy ellöki magától a stresszt, a negatív gondolatokat, a szorongást, megbarátkozik vele…
Igen, igen, hallom a válaszokat: Hogyan barátkozhatnék meg az aggodalmaimmal? A félelmeimmel? A hanggal, ami azt mondja: nem vagyok elég jó. Nem érdemlem meg a pozíciómat, és csak idő kérdése, hogy ezt mások is észre vegyék. Hogy barátkozhatnék meg a feszültséggel, az álmatlansággal, a gyomorgörccsel, a verejtékezésekkel… amikor azt szeretném, hogy menjenek innen! Most azonnal!
A kulcs az elfogadás
Beletörődjek? Feladjam?
Nem, nem… egyáltalán nem. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel, a feladással, nem passzív, hanem egy nagyon is aktív, és hihetetlenül felszabadító folyamat!
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy szeretnem, vagy akarnom kell a negatív, szorongást és stresszt keltő gondolataimat. Azt jelenti, hogy nem veszek részt abban a küzdelemben, amit a stresszkeltő gondolataimmal, így saját magammal vívok. Hiszen ez a küzdelem fárasztó, kimerítő, és csupán szélmalom harc. Olyan, mint egy strandlabdát a víz alá nyomni. Minél mélyebbre nyomjuk, annál több energiánkba telik, de végül úgyis a víz felszínére bukkan. Ha viszont abbahagyjuk a küzdelmet, az energiát amit a gondolataink elnyomásába fektettünk, hasznos dolgokra fordíthatjuk.
Az elfogadás nem jelenti azt, hogy nem változtathatok a dolgokon. Nem kell elfogadni, hogy örökké így marad. Dolgozhatunk azon aktívan, hogy a dolgok változzanak….
Az elfogadás aktív folyamat. Nem magától értetődő. Gyakorlást, időt, és erőfeszítést igényel.
Mit jelent pontosan?
Azt jelenti:
- Elfogadjuk az életet olyannak, amilyen. Nem bosszankodunk az időjárás miatt, mert tudjuk, hogy attól nem lesz jobb. Elfogadjuk azt, amit az élet dob: ha nehézségeket, akkor a nehézségeket. Az élet szükségszerűen fájdalmas. Mind megtapasztaljuk a szomorúságot, a dühöt, a magányt…. a fájdalom elkerülhetetlen. De a szenvedés, az már választás kérdése. Az elfogadással nem menekülünk meg a fájdalomtól, csak annak már nincsen hatalma fölöttünk.
- Elfogadjuk önmagunkat!
Az üzleti életben gyakran mutatjuk magunkat magabiztosnak, kompetensnek, megingathatatlannak. De legbelül mind tele vagyunk félelemmel: hogy nem vagyunk elég jók. Nem dolgozunk elég kemények. Rá fognak jönni, hogy érdemtelenül ülünk a helyünkön. Mind kételkedünk saját magunkban. Ha elfogadjuk a lepattogott vörös körömlakkot, a plusz kilókat, hogy őszül vagy hullik a hajunk és hogy nem teljesíthetünk mindig 150%-on, nagy szívességet teszünk magunknak. Elfogadhatjuk, hogy nem vagyok tökéletesek… de mások sem azok, és ez így van jól.
Egy kutatásban azt igazolták, hogy a mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét, csökkenti a stressz szintünket, az érzelmi kimerülést, és növelheti a munkánkkal való elégedettséget, egy másikban pedig arra találtak bizonyítékot, hogy hatására egy call center munkatársai ha hagytak teret a negatív gondolataiknak (vagyis nagyobb volt a pszichológiai flexibilitásuk) könnyebben tanultak meg kezelni egy új szoftvert, jobb volt a munkateljesítményük, és a mentális egészségük.
Hogy kezdjük?
A mindfulness technikák elősegítik az elfogadó attitűd kialakulását.
Tudatosítsuk a gondolatainkat és érzelmeinket. Adjunk nekik nevet. És engedjük meg nekik, hogy ott legyenek. Félelem: szia! Szorongás: helló! Látom, hogy itt vagy. Nem küzdök ellened. Hagyom, hogy itt légy. Csinálok neked helyet.
Pszichológiai flexibilitásunkat Elfogadás és Elköteleződés Terápiával növelhetjük.
szerző: WEINTRAUT RITA pszichológus, Mandula Pszichológiai Rendelő, doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Idegtudományok Doktori Iskola
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Szemináriumok & Konferenciák közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
