HVG Extra A Nő
HVG Extra A Nő

A jóleső szex minden életkorban mást jelent, és másféle áldozatot követel. Néha jobb önismeretet, máskor több elfogadást, jobb humort vagy kevesebb sorompót igényel, mindenesetre megéri odatenni magunkat – mert a magabiztosság a legjobb segédeszköz.

Nem fogjátok értékelni a bevezetőmet, pedig esküszöm, ez az írás a szexről szól. Szóval. Az idő végessége és az univerzum végtelensége: két dolog, amelybe nem érdemes belegondolni hajnali kettőkor. Én azért néha még mai napig ráfutok erre, biztos, ami biztos. Ilyenkor általában addig rágom félálomban a témát, amíg kitágult pupillákkal és orrlyukakkal, enyhe szívdobogással kísérve be nem üt a rapid éberség, az egzisztenciális krízis. Ó azok a csodás lidércnyomások!

Nagy pillanatok, kinyúlt melegítők

Aztán az ember megkapaszkodik egy kellemes gondolatban, és visszazökken. Kissé meggyötörve újra és újra megállapítja, hogy mindannyian csupán gombostűre szúrt szentjánosbogarak vagyunk az univerzum hatalmas rovargyűjteményében. Azért lássuk be, ennek is megvan a romantikája. Sok múlik rajtunk, valójában azonban jelentéktelenek vagyunk. Nekem speciel ennyit elég is tudnom ahhoz, hogy tartalmas életet akarjak élni. Szexuálisan is.

A tartalmas életnek sok variációja ismert, de azért vannak bástyák, amelyeket mindannyian az élettörténetünk részének akarunk tudni. Tapasztalatból mondom, hogy a legjobb dolgokat, az igazán-igazán jó dolgokat, az elképesztően jó dolgokat az ember szereti csendben megélni. Természetükből fakadóan ugyanis az ilyen élmények oxigénnel és verbális kommunikációval vegyítése sokszor okoz visszafordíthatatlan értékromlást. Ezt lassan értettem meg. Az átlagoshoz képest legalábbis lassabban, de végül is sikerült.

Hogy mire gondolok? Azokra a titkos ficakokra, amelyek minden történetben meghúzzák magukat, de sosem kerülnek említésre. Mégis az egész történet valójában csak róluk szól. Amikor találkozunk valakivel, akit furcsának találunk, de megragad az illata vagy a tekintete, és napokkal később is eszünkbe jut. Amikor megérezzük valakin, hogy akar minket. Amikor felismerjük, hogy a hatásunk alá került, megbabonáztuk, elvarázsoltuk. Azok a pillanatok, amelyek egyetlen röpke másodpercre csak arról szólnak, hogy nem létezik rajtunk kívül más. Se fontosabb, se érdekesebb, se kívánatosabb. Még akkor sem, ha kinyúlt mackónadrágban ér minket az élmény a felvágottaspult előtt. Megáll az idő, minden értelmet nyer, semmi sem furcsa. Legalábbis amíg el nem múlik. Néha pár másodperc, néha pár év.

Kémia, szikra, vonzalom. Nem ez a legfontosabb, de a legemlékezetesebb és a legáhítottabb portéka a repertoárban. Amitől pedig igazán gyönyörű, hogy nem privilégium. Nincsen nemhez, korhoz, csípőmérethez, magatartáshoz kötve. Egyszerűen csak megtörténik. Fene tudja, hogyan.

 

Gyors menetek vs. magabiztos örömszex

Én évtizedes bontásban dolgozom, ha szexről van szó. A tinédzserszex a megfelelni vágyásról, a vaginamágia felfedezéséről és az ipari mértékű fogamzásgátlásról szól. Jobb esetben mindkét fél kétségbeesetten igyekszik örömet okozni a másiknak, ami az önismeret teljes hiányából fakadóan valójában inkább torkollik Benny Hill Show jellegű félkomoly üzekedésekbe, semmint abba, amit majd szexnek nevez a szakértői bizottság. Az idő ebben a szakaszban nem tényező, de nagyon vicces sztorikat hord körbe a szájhagyomány arról, hogy mit hisz az ellenkező nem, mi a jó a másiknak. Kétségbeesett, végtelenített légkalapácsolás, tartóssági versenyek, erőből sebességváltó-kezelés és indokolatlan nyelvhasználat az útitársaink ezekben a vattacukor- és tornacipő-illatú, olykor bizony cudar időszakban.

A húszas éveinkben jövünk rá, hogy nekünk is lehetnek igényeink, sőt preferenciáink is. Testtudatosabbak leszünk, megismerjük a szex természetét. A szerencsésebbek felismerik, hogy onnantól kezdve, hogy a partnerünkben megszületett a szándék, hogy bibliai értelemben töltsön velünk időt, nincs értelme azon rágódni, mit fog látni belőlünk, vagy hogy zavarni fogja-e a testünk bármely sajátossága. A katona, aki már elküzdötte magát a frontvonalig, harcolni fog. Még ha narancsbőrös is az ellenség. Azért mondom, hogy a szerencsésebbek, mert sajnos vannak – ráadásul nem is kevesen –, akik egy életen át hurcolják magukkal a szorongást, amit a szex pőreségrésze vált ki. Ami azért önsorsrontás a javából, mert ahogy a nők sem csak a kockás hasú heroldokra kívánnak rá rettenetesen, a férfiak is meglátják a fékevesztett erotikát a szenvtelen kis húsos batyukban és az apró mellű csontos vállúakban. A jó szex mindenkié. Aki mást éreztet a partnerével, az nyugodtan fáradjon tovább az orosz sztyeppék irányába, azt hallottam, ott fogják megnyitni a földet alattuk.

A harmincas éveinkre letisztul a stílusunk mind a párválasztás, mind pedig a szex terén. Gyakorlatilag ugyanazon megyünk keresztül a férfiakkal, mint az alkoholfogyasztási kultúránk kialakításával kapcsolatban. Néhány szégyenteljes éjszaka, másnapos bűntudat és sírva hányás után rájövünk, hogy kivel, mikor és mennyit érdemes. A szex ez idő tájt stresszoldóvá és közegészségügyi szükségletté is válik az ember életében, de eddigre legalább elsajátítjuk a minőségbiztosítási alapelveket is. Az ifjú szülők pedig visszalépnek a startmezőre, hogy alkalomadtán újra serdülőkori lelkesedéssel eshessenek egymásnak.

 

Szerző: Ráskó Eszter

A teljes cikk a HVG Extra A Nő magazin legfrissebb számában (2018/1) olvasható. Rendelje meg a kiadványt a kiadótól, vagy keresse az újságárusoknál.

Ráskó Eszter humorista és szexuálpszichológus május 29-én, lapbemutató szalonestünkön személyesen is beszél arról, miért fontos magabiztosan felvállalni a vágyainkat, vagy hogy mit jelent a valóban élvezetes időtöltés.

Az eseményről bővebben itt!

Jegyvásárlás a rendezvényre itt!

 

 



Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.