Miért indokoljuk meg a rossz munkaszokásokat, ahelyett, hogy változtatnánk rajtuk?

Amikor munkavégzésről van szó, teljesen rendjén való, ha vannak olyan bevált szokásaid és gyakorlataid, amelyeket előtérbe helyezel, még ha ezek másoknál nem is működnek. Pár vezető például azt találta, ha szabad utat ad a dolgozóinak arra, hogyan végezzék el a munkájukat, az már önmagában egy erőteljes produktivitást serkentő stratégia. Ám olykor hajlamosak vagyok rutinból, megszokásból elvégezni a feladatainkat, és még ha az eredmény nem éppen a legjobb, akkor is meggyőzzük magunkat arról, miért kifizetődő a számunkra megtartani a rossz szokást. Ez viszont már probléma.

Hogyan találunk indokokat a rossz szokásokra?

Az 50-es években Leon Festinger pszichológus megalkotta a kognitív disszonancia kifejezését, amellyel azt a nyugtalanságot írta le, amelyet két egymásnak ellentmondó, egyszerre fellépő elképzelés hatására érzünk. Festinger rájött, hogy ez a kellemetlenség nem elhanyagolható érzés, ez befolyásolja a viselkedésünket is. Ha két, lélektanilag összeegyeztethetetlen gondolat merül fel az emberben, akkor az feszültséget okoz. Például tisztában vagyunk vele, hogy a dohányzás káros az egészségre, mégis úgy hisszük, hogy cigaretta nélkül nem tudjuk kezelni a stresszt. A disszonancia kényelmetlen, szorongáshoz vezet, ezért ennek az ellentmondásnak a feloldására törekszünk, és ha ez nem sikerül, akkor önbecsapással és öncsalással igyekszünk megnyugtatni magunkat, és bebizonyítani saját magunknak, hogy a káros tevékenység mégis hasznos a számunkra (pl. a cigaretta miatt nem eszem annyit), vagyis nem veszünk tudomást az ellenérvekről.

Ha felelősséget vállalunk az olyan cselekedeteinkért, amelyek megvalósításába rengeteg időt, pénzt, erőfeszítés fektettünk bele, de azoknak mégis súlyos negatív hatásai, következményei lesznek, akkor egy úgynevezett belső önigazolás lép fel, vagyis egy olyan gondolati folyamat, amely során meggyőzzük magunkat, hogy a történtek, eredmény ellenére ugyanúgy becsüljük magunkat. A kognitív disszonancia olyannyira kellemetlen, hogy arra motivál minket, hogy változtatásokat tegyünk a feszültség újbóli átélésének elkerülésére. De amíg nem ismerjük fel, miért érezzük magunkat kellemetlenül (vagyis mi a kognitív disszonancia forrása), addig továbbra is olyan szokásokba fogunk kapaszkodni, amelyeket már el kellene hagynunk.

Mikor lép fel kognitív disszonancia a munkahelyen?

Gyakran fordulhat elő kognitív disszonancia az olyan munkakörökben, ahol még régimódi munkafolyamatokban kell helyt állni, miközben a technológia már lehetővé tett másfajta, könnyebb megoldási módokat is. Például egy adminisztratív munkakörben bevezetésre került az elektronikus ügyiratkezelés a papír alapú iktatás helyett, ami szorongást kelt a dolgozókban, hiszen az új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, amelyet csökkenteni igyekszünk. Ezt viszont – ameddig lehetséges – a választás elkerülésével tesszük meg, felértékeljük a választott alternatívát (a papír alapú iktatás átlátható), és leértékeljük a nem választottat (az elektronikus iktatás bonyolult), és figyelmen kívül hagyjuk a választott alternatíva ellen szóló érveket (a papír alapú iktatás nem környezetbarát).

Ugyanilyen disszonancia léphet fel például az értékesítésben: egy eladónak azt kell hazudnia a vásárlónak, hogy neki való a termék, noha nem így gondolja, ezáltal viszont lelkiismeret-furdalás alakul ki benne. Ebben az esetben az ügyvezetőnek meg kell győznie az eladót, hogy helyes a viselkedése, például úgy, az értékesítésből kapott jutalékból elviheti az egész családját nyaralni. Azaz az érveléssel csökkenti az eladó kognitív disszonanciáját. Ebben az esetben tehát a munkáltató és ezáltal a dolgozó is igazolni próbálja azt, hogy van értelme annak, amit csinál, és ezzel elkerüli a kognitív disszonanciát.

Hogyan tudjuk csillapítani a kognitív disszonanciát, és az elkerülés helyett valódi megoldásokat találni rá?

1. Ne csak beszélj róla, csináld is meg

Minden ellentmondás a cég vallott értékei és a gyakorlatban megvalósuló viselkedése között disszonanciát hoz létre a dolgozókban, hiszen olyan dolgok végrehajtását kérik tőlük, amelyek konfliktusban állnak a vállalat vallott értékeivel. Az ellentmondás feloldása azonban igen egyszerű: ha például egy kommunikációs cég értékeli a kreativitást, akkor teret kell adnia a kreativitásnak, ha fontos számára a diverzitást, akkor nem lehet kirekesztő, ha pedig a minőség többet jelent a gyorsaságnál, akkor nem siettetheti a dolgozókat. A kognitív disszonancia elkerülésének érdekében tehát az értékek és a cselekvés közötti szakadékot kell feltárni elsőként, illetve felülvizsgálni, hogy a szervezet nyilvános képe, a munkáltatói márka és a valóság között feszül-e ellentét. Ha a közvetített kép megfelel a valóságnak, senki sem fogja az energiáját arra pazarolni, hogy megfeleljen annak, aminek nem lehet.

2. Jó helyen tegyünk erőfeszítéseket

Minél több erőfeszítést teszünk bele valamibe, annál inkább hiszünk az adott dologban. Ezért a cégeknek biztosnak kell lenniük abban, hogy a dolgozóik azokra az alapvető feladatokra és értékekre koncentrálnak, amelyek kifejezik a vállalkozás céljait. Így a munkájuk és a feltételezett célok megfelelnek egymásnak, ezért sokkal elkötelezettebbé vállnak a vállalati értékekhez.

3. Gondolkodjunk el cselekedetink miértjein

Bármikor, amikor valaki megkérdezi, miért csinálod az adott dolgot, fennáll a veszélye annak, hogy megkeresed a legkézenfekvőbb választ, ahelyett, hogy valóban elgondolkodnál az okokon. Ezért ne válaszolj első blikkre, hanem maradj csöndben, lépj hátra. Ha azt találod, hogy a magyarázatod nem a legjobb, ideje változtatni a rutinon.

4. Fogadj el egy kis ellentmondást

A kognitiív disszonancia elkerülésével következetességet teremtesz, de ez még nem jelenti azt, hogy tagadnod kell az ellentmondásokat, hiszen azok egyértelmű hívószavai a változásoknak. Ahogy a körülmények változnak, úgy egyre több egymásnak ellentmondó munkafolyamat feszül egymásnak. Ha figyelmesek vagyunk a fellépő ellentmondásokra, akkor a fejlődés szolgálatába állíthatjuk őket.

A Fast Company cikke alapján