© Autómenedzser |
Hiába az egynégyes motor, egy Leonnal fékcsikorgás nélkül nehéz elindulni. A 125 lóerő tiszteletet parancsol. A csikorgós elindulás csak kuplung- és gázpedál-kezelési probléma, néhány kilométer után rááll az ember lába és akkor eltűnik a vagánykodós hangulat.
A Leon minden ízében sportos, és ezt nem az első tesztautós tapasztalat mondatja velem, szinte az összes fajtáját, motorját, tuningját volt módom kipróbálni – és mindig ugyanazt kaptam: sportos, szívdobogtató vezetési élményt.
A korábbi tesztautókkal szemben a mostani fekete démon nem csúcsfelszereltségű, nincs fedélzeti számítógépe, tempomatja, navigációja vagy tolatóradarja, van ellenben egy nagyon jó fogású kissé indirekt, multifunkciós kormányunk, egy nagykijelzős mp3-as lejátszónk, két elektromos ablakunk, elektromos tükrünk, négy légzsákunk és menetstabilizátorunk. Ez utóbbi ritkán kapcsol be, annyira azért nem vad a kis turbómotor, hogy veszélybe sodorhatnánk ereje révén magunkat.
© Autómenedzser |
Megdöbbentően halk a motor, lámpánál mindig le kellett vennem a zenét, hogy halljam, jár még? Járt, csak szinte hangtalanul. Erős gázadásra szépen morog, a dupla kipufogó alaphangon sportosan szól.
Az extrák közül csak a tempomatot hiányoltam, mert a hosszabb autópályás utazást kényelmesebbé tette volna, de így legalább jobban odafigyeltem az M1-es fix sebességmérőire. Hiába, az igazi veszély a másik oldalról leselkedett a sötétben az óvatlan magyarokra. Éjfél után sorban intették ki az osztrák egyenruhások azokat, akik figyelmen kívül hagyták hazafelé a határzóna 60-as korlátozását. Én megúsztam, de a 80-100-zal mellettem elsuhanó focidrukkerek aligha.
A cikk folytatása az Autómenedzser.hu autós portálon.
