Seat Leon teszt: alapáron jár a sportosság

am

Hiába az egynégyes motor, egy Leonnal fékcsikorgás nélkül nehéz elindulni. A 125 lóerő tiszteletet parancsol. A csikorgós elindulás csak kuplung- és gázpedál-kezelési probléma, néhány kilométer után rááll az ember lába és akkor eltűnik a vagánykodós hangulat. 

A Leon minden ízében sportos, és ezt nem az első tesztautós tapasztalat mondatja velem, szinte az összes fajtáját, motorját, tuningját volt módom kipróbálni – és mindig ugyanazt kaptam: sportos, szívdobogtató vezetési élményt. 

am

A korábbi tesztautókkal szemben a mostani fekete démon nem csúcsfelszereltségű, nincs fedélzeti számítógépe, tempomatja, navigációja vagy tolatóradarja, van ellenben egy nagyon jó fogású kissé indirekt, multifunkciós kormányunk, egy nagykijelzős mp3-as lejátszónk, két elektromos ablakunk, elektromos tükrünk, négy légzsákunk és menetstabilizátorunk. Ez utóbbi ritkán kapcsol be, annyira azért nem vad a kis turbó motor, hogy veszélybe sodorhatnánk ereje révén magunkat. 

Megdöbbentően halk a motor, lámpánál mindig le kellett vennem a zenét, hogy halljam, jár még? Járt, csak szinte hangtalanul. Erős gázadásra szépen morog, a dupla kipufogó alaphangon sportosan szól. 

am

Az extrák közül csak a tempomatot hiányoltam, mert a hosszabb autópályás utazást kényelmesebbé tette volna, de így legalább jobban odafigyeltem az M1-es fix sebességmérőire. Hiába, az igazi veszély a másik oldalról leselkedett a sötétben az óvatlan magyarokra. Éjfél után sorban intették ki az osztrák egyenruhások azokat, akik figyelmen kívül hagyták hazafelé a határzóna 60-as korlátozását. Én megúsztam, de a 80-100-zal mellettem elsuhanó focidrukkerek aligha.

am

Autópályán megbízhatóan tapad a Leon, utazósebessége 130-140, ilyenkor is rugalmas a motor, ám 170 fölött már nem érzi jól magát. Városban kiaknázható a kocsi rugalmassága, már alacsony tartományban is jól húz. Bár a VW-nál kompresszoros-turbós, kettős feltöltésű motort jelölnek TSI-vel, a Seatnal ez a jelzés sima turbót, azaz TFSI-t takar.  Turbólyuk alig érezhető, hamar a lovak közé csap a turbó. Az erőt és a teljesítményt nem rontja magas fogyasztás, a 800 kilométeres tesztelés során főként városban és autópályán 7,5 liter benzint fogyasztott száz kilométeres átlagban. 

A beltérben semmi különös, a megszokott Leon miliő fogad, az ülések versenyautósak. Sokak, mint például a feleségem, emiatt tartózkodnak tőle, mások, mint például én, emiatt szeretik. A kilátás korlátozott, az A-oszlop sokat takar, a túldizájnolt forma révén hátra is nehéz kilátni, az oldalsó visszapillantókról nem is beszélve, még egy versenyautón is nagyobbak vannak.

am

A váltó karja számomra új volt, a korábbi, számítógépes egér alakú formát egy normálisabb, golyóvég váltotta fel, a kapcsolás tökéletes, a hatodik fokozat áldás. 

A csomagtartót sikerült próbára tennem: vettem egy benzines fűnyírót. A doboz alig fért el féloldalasan a bevásárlókocsiban. Elsőre nem tudtam begyömöszölni a Seatba, második próbálkozásra sem, már röhögtek rajtam a parkolóba. De nem hagytam magam, addig csűrtem-csavartam, hogy lehajtott hátsó ülésekkel egy határozott leeresztő mozdulattal becsúsztattam a 40 kilós dobozt. És befért, bőven.

B. Cs.