am

Korábban már próbára tettük a legnagyobb koreai Chevrolet-t, akkor benzines hathengeres változatban, ötfokozatú automatával teszteltük, kevésbé felcicomázva. Tetszett tavaly is, tetszett most is az autó, aki nagy autót akar kis pénzért, érdemes kipróbálnia. Mondeo méretű autót kap, fullosan - hétmillióért (ráadásul a cikk megjelenésének időpontjábn 600 ezer forintos kedvezmény van minden Epicára). Természetesen le kell mondani a prémiumjelzőkről, de valljuk be őszintén, mit számít a márka, ha jó a verda? 

am

A fabetétek riasztóak, Hieronymus Bosch szörnyei elevenednek meg az intarziákban, az összerakás minősége átlagos, az anyagok gyengék, sok a kopogós elem, de például a bőrkárpit kiváló. Az elektromos mozgatású vezetőülés hosszabb macera után kényelmessé tehető, pihenés nélkül is falhatjuk kilométerek százait. A kormány négy irányba állítható, multifunkciós, a tempomat és a rádió gombjai kaptak helyet rajta. A kormányállító kar régi amerikai autók sebváltójára emlékeztet, elég bizarr. A kormányzás pontatlan, sokat kell korrigálni, szerpentinen, nagy sebességnél imádkozunk, hogy bevegye a kocsi a kanyart. Igaz, tunyaságában a hosszú tengelytáv is ludas. 

am

A menetdinamikára nem lehet panasz, bár inkább lassú utazásokra szánták az Epicát. Ha felmérgesítjuk az alapjáraton kissé hangos mocit, és a váltót kézzel bökdössük, akár még a száguldás élményét is átélhetjük. 160-170-nel simán megy, csak az oldalszéllel, meg az enyhén imbolygó futóművel kell számolni. Külön öröm, hogy ezúttal ESP is jár az autóhoz, ráadásul a Chevrolet legújabb generációs menetstabilizálója debütál a felfrissített Epicában. Az új váltó nem tartozik az élvonalba, lassan reagál, magas fogyasztással dolgozik, de összességében kényelmessé teszi az autózást. Előzéseknél frászt hoz az emberre, de miután megszoktuk, hogyan lehet gyorsan kézzel visszaváltani, már ezzel lesz gond. Ha nem sportosan hajtjuk, mérsékelt fogyasztással hálálja meg a kocsi, a 2000 kilométer során mért 8 literes átlagfogyasztás nem kevés, de nem is sok, főleg, ha ezek a kilométerek az elsők, tesztautóm szinte szűz volt. 

am

Aki ilyen Epicát vesz nem gyorshajtással hívja majd fel magára a figyelmet, nyugdíjas urak, taxisok, kispénzű cégek takarékos, de kényelmes vezetői használják. Nagyapámnak kifejezetten tetszett, szívesen elcserélte volna Dacia SuperNováját egy Epicára. A motor látványától majdnem leesett a sérvkötője, annyira megtetszett neki tisztasága és rendezettsége.

A középkonzol a GM-család korábbi modelljeiből ismerős, a műszerfal nem változott, pedig elvileg egy kisebb ráncfelvarráson is átesett az Epica. Maradtak a fránya koreai bajuszkapcsolók, a klíma automatikus, az első ülések fűthetők (az ajtó belső borításáról lehet vezérelni), a zenelejátszó hatlemezes, mp3-as, nem szól túl jól. De megjeleníti a radiotextet, 12 adót tud tárolni és van aux-kimenete is. 

am

Idegesítő, hogy a csomagtartó csak kulcsról vagy belülről nyitható, igaz ez a tolvajok dolgát megnehezítheti. Jó a csomagtartóban, hogy hatalmas, 480 literes, zavaró ugyanakkor, hogy bár a hátsó ülések síkban dönthetők, csak egy szűk, a síalagútnál kicsivel szélesebb, fordított trapéz alakú nyíláson tolhatjuk be a nagyobb tárgyakat. Túl nagy lehetőséget nem ad a bevásárláshoz. A beltér tartogat praktikus meglepetéseket: sok a tárolórekesz, a könyöktámasz többrekeszes, mind az első, mind a hátsó. A hátsó sor három felnőttnek is kényelmes, nagy a lábtér, fejedelmi a fejtér, kényelmesek az ülések. 

A motor, a technika és a kényelem terén felnőtt a német-francia-japán konkurensekhez a Chevrolet koreai nagyágyúja, ha kicsit többet áldoznak a futóműre, a környezetvédelemre, a kormányzásra, az anyagválasztásra és az összeszerelés pontosságára, eladásban is a közelükbe érhetnek. 

B. Cs.