© Andersen Dávid

Feltehetően nincs női szív, melyet ne tudna meghódítani a hobbi terepjárók sorába érkező új Ford Kuga. Sportosan elegáns, de még is tekintélyt parancsoló az utakon.

Egy három ajtós, 10 éves Ford Focus helyébe lépett egy hétig ez a fekete bestia. Az összeszokási idő hosszúságát illető kételyeim hamar elillantak, egy nap sem kellett hozzá és hozzászoktam az új autó méretéhez, adottságaihoz. Legpozitívabb tulajdonságai közé tartozik a könnyű kormányozhatóság és a magas ülési pozíció, amelyből kiválóan átlátni a forgalmi helyzetet. Feltétlenül meg kell még említeni a bixenon világítást, mely új alapokra helyezi az éjszakai autózás fogalmát. Kivilágítatlan utakon a reflektor bekapcsolásakor valóságos fényalagutat alkotnak a fényszórók, melyek az út menti bokrokat, fákat is megvilágítják, így biztosítva a gyors reagálási lehetőséget veszély esetén. Az efféle lámpák tehát csak a visszapillantó tükörben bántják a szemet, ha azonban számunkra világítják meg az utat, biztonságérzetünk jelentősen megnövekszik, még sötét vidéki mellékutakon is.

© Andersen Dávid

A 2 literes 136 lóerős TDCI-motor egy kicsit gyengének bizonyult a közel 2 tonnás kasztnihoz, de városi közlekedésben megállja a helyét, és a 140 kilométer/órás sebességet pillanatok alatt, erőlködés nélkül éri el. A sebességfokozatok rövidek, az első három sebesség közül csak a másodiknál érezhető, hogy meglódul az autó, harmadikban pedig szinte semmi sem történik. Sokkal sportosabb lehetne, ha a 2,5 literes TDCI motort pakolták volna bele, ami ehhez a tömeghez ideálisabb lenne. A motorzaj alig hallható menet közben és nagy sebességnél sem érzékelhető. A belső tér elegendő kényelmet biztosít hosszabb távon is, mind az elöl, mind a hátul utazóknak. A csomagtér mérete is kielégítő, bár egy babakocsi legalább a kétharmadát elfoglalja. Második családi autónak kitűnő választás lenne a Kuga, csak az ára ne lenne olyan borsos.

© Andersen Dávid

Bár első ránézésre látszik rajta, hogy városi felhasználásra szánták, a Kuga azért terepen is jól bizonyított, a homokos strandtesztet könnyedén állta, az ESP is azonnal bekapcsolt és a permanens négykerék meghajtás a süppedő homokban is remekül működött. A belső kivitelezése hagy némi kívánnivalót maga után: a kormánykerék borítása, az ajtók belső burkolata, és a kartámasz nem felel meg teljesen az ár-érték aránynak, de az egyéb kitűnő tulajdonságai feledtetik a sofőrrel az esztétikai hiányosságokat. A Fordokra jellemzően a futómű és a fékrendszer dinamikusan reagál, az autó jól fekszik az úton és teljes biztonságérzetet ad vezetőjének. Feltétlenül muszáj azonban megjegyezni, hogy a kormány fogása csúszós, nem elég jó a tapadása, ami adott esetben veszélyes is lehet.

© Andersen Dávid

A régi Fordokhoz képest újítás a gombnyomásra induló gyújtásrendszer, amely egyrészt kényelmes, legfőképpen azoknak, akik szeretik a rendet, de szétszórt egyéneknek nem ajánlott. Ugyanis ha valahova letette az ember a kulcsot és nem az indítólyukban van (mivel az nincs), akkor előfordulhat, hogy lázas keresgélés lesz a vége. Ehhez a funkcióhoz egy hét után sem sikerült hozzászokni, és az igazat megvallva a régi autómhoz való visszatérés után sem hiányoltam. A fedélzeti számítógép a használati utasítás elolvasása nélkül is, - néhány próbálkozás után - könnyen kezelhető, bár egy funkciót, az esőszenzort nem sikerült aktiválni.

A gyárilag beépített Sony sound processzorral ellátott DSP-s CD-rádió hétköznapi használatra tökéletesen megfelel. A CD-rádióba beépített Bluetooth telefonos kihangosító nem csak, hogy praktikus, de az utángyártott mutánsokhoz képest, valóban minden telefont azonnal felismer. Sőt, a vezeték nélküli kapcsolat az autón kívül tartózkodva is működik.

Egy bevásárlás során éppen az autó csomagterében pakolásztam, mikor eszembe jutott, hogy nyitva van az ajtó, így bárki bepattanhat és elszáguldhat vele. Erre is van biztonsági megoldás, mégpedig az autó csak akkor indul, ha a vezető az indítókulcs közvetlen közelében és az autóban tartózkodik. Tehát, ha éppen hátul állok, de a kulcs a zsebemben van, akkor a tolvaj nem tudja elvinni az autót. Gyerekek nem tudják elindítani, hisz az autó csak akkor indul, ha a kuplungot benyomjuk.

© Andersen Dávid

Ahogy közeledtem a kolléganőm által bemelegített Kugához, átvillant az agyamon a Ford által előszeretettel alkalmazott „kinetic design” kifejezés, amely arra utal, hogy a jelenlegi modellek arculata tulajdonképpen azonos, függetlenül attól, hogy milyen kategóriájú autóról beszélünk. Ezért az első dolog, ami eszembe jutott róla, hogy olyan, mint egy felfújt Focus. Ez azonban nem negatívum, mivel a Kuga szép autó, s a tesztre kapott példánynak különösen jól állt a fekete szín. Mindenesetre a tervezők érezhető tudatossággal rajzolták meg az egyes karosszériaelemeket, amelyek így tökéletesen illeszkednek a márka palettájának „árnyalataihoz”. Méretei egyszerre teszik kompakttá – a VW Tiguan, vagy a Nissan Qashqai hasonlítható hozzá – mégis tiszteltet parancsolóvá. A fenekénél felkanyarodó fémszínű elem és a dupla kipufogó pedig azt a látszatot adja, hogy ezzel aztán bármilyen akadályon keresztül lehet menni.

© Andersen Dávid

A belső térben kényelmes, határozott tartású ülés fogad, s letisztult, modern vonalvezetésű műszerfal. A motor a már említett indítógombbal kelthető életre, amely a kulcshoz szokott sofőrök számára valóban szokatlan elsőre: nehezen barátkoztam meg vele, folyamatosan a „szokott” helyre akartam illeszteni a kulcsot, amely nem is kulcs, csupán egy távirányító. Ennél jóval zavaróbb a középkonzolba épített sebességváltó, amely kevésbé áll kézre, mint a padlólemezből felfelé meredő társai. A kézifék látványos átalakuláson esett át, amely látványnak üdítő, azonban elsőre nehéz eltalálni a kellő erőt, amellyel megfelelően rögzíthető.

A kétliteres TDCI-motor az indítógomb hosszú lenyomásával gyújtható be, s olyan csendes, hogy legalább kétszer egyből le is állítottam, mert azt hittem, hogy még nem jár. A sebességváltó picit szokatlan volt, kicsit lazának tűnt a váltókar útja, s folyamatosan az volt az érzésem, hogy ki akar ugrani a fokozatokból. Ez azonban nem történt meg, így elindulhattam a Kugával a forgalomba.

© Andersen Dávid

Bár nem kifejezetten „böszme terepjáró”, hanem kategóriájában kimondottan formás, kecses járgány, a fekete fényezés – és a sötétített hátsó ablakok – megtették a hatásukat: a többi autós meglepően előzékennyé változott a Kuga láttán. Elég volt kirakni az indexet, máris megnyílt egy hely a kocsioszlopban, ahová be tudtam sorolni, s a többi sofőr a szemkontaktust kerülve, leszegett fejjel igyekezett elsurranni az autó körül. Pedig a Kuga kinézete nem fenyegető, s nem éreztem magam kopasz vállalkozónak benne, mégis úgy tudtam haladni, mintha egy nagyobb kaliberű, igazi „gengszter-terepjáróban” ültem volna. Az autó kecses vonalvezetéséből kifolyólag úgy találtam, hogy bár a Kuga nem feltétlenül „csajos” autó, azonban egy vagány, talpraesett csajnak kifejezetten „jól áll”. Ezért a fekete fényezéssel együtt talán azt a látszatot is kelti az úton, hogy a maffiafőnök lánya ül benne, s így már érthető volt a többi autós előzékenysége.

A 136 lóerős motorról először azt gondoltam, hogy nem lesz elég erős a viszonylag nagy méretű kasztni mozgatásához, s való igaz, a Kugával nem lehet kilőni a zöld lámpánál, viszont második sebességfokozatban életre kel a nyomaték, s már-már riasztó tempóban gyorsítja a kis behemótot. Mindehhez vegyük hozzá, hogy még padlógáznál sem hallani túl sokat a motorból, ami néha csúnyán megtréfálhatja a vezetőt. Mikor az volt az érzésem, hogy lendületes 60-70-es tempóval autózom, a sebességmérő már 110-nél járt.

A kormány fogása kellemes, ám a fém küllők miatt valóban hajlamos a csúszásra, emiatt egyszer majdnem sikerült is koccanni egyet a Kugával. Fordos előélet hiányában néha keresgélni kellett bizonyos kezelőszerveket – a bajuszkapcsolóról vezérelhető fedélzeti számítógép például elsőre furcsa volt, s a hangrendszer kormányoszlopra erősített távirányítóját sem éreztem annyira kényelmesnek, mint amilyennek feltehetőleg tervezték.

© Andersen Dávid

A felfüggesztés se nem túl puha, se nem túl kemény, pont ideális a magyar városi útviszonyokhoz: meg sem kottyan neki egy-egy kisebb kátyú, vagy fekvőrendőr, amelyeken szinte észrevétlenül vágtat át. Kanyarban is megfelelően stabil, bár a magas üléshelyzet miatt nagyobb sebességnél a sofőr elbizonytalanodik, hogy nem sodródik-e ki a viszonylag nagy tömeg az útról, azonban a Kuga bebizonyította, hogy vigyáz a vezetőre és biztonságosan, lendületesen vezethető.

Éjszaka a már említett xenon-fényszórók valóban kiváló látási viszonyokat teremtenek, s megállás után bekapcsol a visszapillantó tükörbe épített segédfény, amelynek köszönhetően nem lépünk a sötétben rejtőző pocsolyákba. A csomagtartó egy személynek több mint elég, de talán valóban nem a legnagyobb ebben a kategóriában. Egy négytagú család egyhetes nyaralásához – ha a már említett babakocsira is szükség van például – már szűkösnek bizonyulhat.

Összességében kellemes élmény a Kugát vezetni, ha az apróságokhoz hozzászokunk, s nyolcmillió forintért valóban igényes kivitelezésű, erős és nem utolsósorban környezetbarát autót kapunk (károsanyag kibocsátása papíron nem sokkal több, mint a piacvezető hibrid Toyota Priusé). Ez persze nem kevés pénz, ám ebben a kategóriában ennyit kell fizetni egy modern vonalvezetésű, lendületes városi terepjáróért. Ebben az árban viszont benne van autóstársaink tisztelete és előzékenysége is. A kalandvágyó városi cicák és kandúrok minden bizonnyal megtalálják benne a számításukat.

K.O. - A.D.
Autómenedzser

Ford Kuga 2,0 TDCI, Titanium
MOTOR
Hengerűrtartalom (cm3)	1997
Környezetvédelmi besorolás	Euro 4
Max. teljesítmény lóerő	136 lóerő 4000-es fordulaton
Max. nyomaték: Nm	340 Nm 2000-es fordulaton
MÉRETEK
Tengelytáv (mm)	2690
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)	4443/1842/1677
Csomagtér	360-1355 liter
Saját tömeg (kg)	1613
MENETTELJESÍTMÉNYEK
Végsebesség (km/h)	180
Gyorsulás 0-100 km/h (mp)	10,7
FOGYASZTÁS (l/100 km)
Városi	8,1
Országúti	5,4
Vegyes	6,4
Tesztfogyasztás	7,5
CO2 kibocsátás (g/Km)	169
ÁRA	Az autó ára 8,131 millió forint